Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Hol van a köz jótékony segítségének csak oly mértéke is, mely a helyenként rettenetes nyomort csak némileg enyhítse is? Ehhez járul szerencsétlen hazánk megbomlott társadalmi és politikai helyzete. Fog-e ezen segíteni a gróf Andrássy Gyula által tegnapelőtt megalakított, úgynevezett „országos alkotmánypárt", melynek programja tele van honboldogító ígéretekkel és ábrándokkal? Kötve hiszem. Saját dicsőítő lapja, „Az Est" maga mondja, hogy az a program legnagyobb részben - illúzió. Ma elláttam magamat téli fűtésre egy szekér száraz fiatal cserfával. Talán megengedtetik még felhasználnom. Amiért máskor öt-hat koronát fizettem, most tizet kellett. Valósággal csak úgy olvad tőlem a pénz. Nemigen félhetek ugyan, hogy az előttem álló, bizonyosan rövid idő alatt nagyobb szükséget lássak. El kell tűrnöm, mert senkinek nem vagyok érte felelős, ha talán majd nemsokára megtakarított tőkepénzecskémhez kell folyamodnom. Nem szívesen teszem, de magamért teszem. Miskolc 1913. szeptember 27. E hónap 23-26. napjait, négy napot Szentpéteren töltöttem gyönyörű, őszi, napos, meleg időben. Arra használtam, amiért odamentem: betakarítottam gyümölcstermésem legnagyobb részét. Csudálatos bőséggel áldott meg az Isten, olyannal, aminőt még sohase nyertem. Alma- és körtefáim szinte roskadoztak az áldás terhe alatt. Egy almafámról kifejlett, nagy gyümölcs hat-hét vékányi került. Egy másikról annál is jóval több. Nagy gondot adott nemcsak a leszedés, de sokkal inkább az elhelyezés. Ott helyben falusi vevőknek eladtam tíz tetés-véka almát két koronájával. Sok almát és körtét ott helyeztem el a szobában és a konyha földjén. Sokat, gyönyörű válogatott példányokat ide Miskolcra szállítottam a magam fogyasztására, ha a tökéletlenség, a rothadás meghagyna még belőle valamit télre. Bőven elláttam Szentpéteren unokahúgaim is úgy, mint még soha. Ez az első eset, hogy kertem terméséből pénzhez jutottam. Éppen annyi pénzhez, amennyibe a gyümölccsel való bajlódás került. A termés ily dús volta most is enyhítette némileg azt az önszemrehányást, mely a fák sűrű ültetése miatt mindig mozog bennem. Isten különös ajándékának tekintem, hogy életem vége felé ezen a téren is ily kitüntetéssel gondoskodik rólam. Érzem az ő áldó kezét, mint egész életemben éreztem. Ezzel az érzéssel haladok hosszú utam közeli vége felé. Még egyszer, a jövő hét utolján ki fogok látogatni Szentpéterre. Néhány fámon még rajta hagytam a gyümölcsöt, azt takarítom le, s azzal aztán hálásan veszek búcsút az én kerti gyermekeimtől, az én családomtól, mely irántok táplált szeretetemet és gondosságomat ily szépen jutalmazta. Úgy látszik, a folytonos viharos, romboló esőzést, vízáradásokat maga az Isten is megsokallta. Szép, derült, meleg őszi napjaink kezdenek járni. Valamit, bár elkésve, talán segítenek a megmaradt terményeken, érlelik az érlelni valókat. De az okozott pusztulást és kárt már jóvá nem teszik, s nem pótolják a tökéletlenséget, melyet minden eddig kézhez vett terményeken is a nap érlelő melegének folytonos hiánya okozott.