Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

1913. október 3. Az is baj, ha van az embernek valamije; az is, ha semmije sincs. Amazzal együtt jár a gond, emezzel a szorongató szükség érzete. Most is azért vagyok itt, hogy rendkívül gazdag gyümölcstermésem elhelyezése körül fáradozzam. Itt sem tudom alkalmasan elhelyezni, Miskolcon sem. Elárusítani sem bírom. Eddig körülbelől tizennégy tetés-véka almának és körtének akadt vevője. 32 koronát 40 fillért. Nem tudom, Miskolcon majd mi sors vár reá. Holnap reggel odaszállítom. Ilyen esztendőm, mióta a kertemet telepíteni kezdettem 1893-ban, soha nem volt, életemben talán már soha nem is lesz. A bajlakodás vette ki sodrából az én régi lakómat, a szorgalmas Nahóczkynét is. Visszagondolva a körültem kötelezettségszerűleg teljesített szolgálatra, vagyis nem gondolva meg a kötelezettséget, a jövő Szent György-napra felmondotta nekem a szállást, melyet 1889-óta bírnak. Azt hiszem, csak fellobbanva jött elkeseredés. Amennyi jóval vagyok és voltam irántok, azzal az a fellobbanás nagy ellentétben áll. Szállásokért a valódi árnak felét sem kérem tőlök. Nem duzzogó elégedetlenséget, de hálát vártam és érdemeltem volna. Vagy igaz volna, hogy akkor vesz meg az eb, mikor legjobb dolga van? Ezekben a napokban, a múlt héten itt voltomkor is, most is, képtelen vagyok szellemi foglalkozásra, még az olvasásra is. Most teljesen ki van fosztva és ürítve a kertem. Gyümölcsfáim megkönnyebbültek a nagy istenáldás terhétől. Nyugodtan várják a hosszú, téli pihenést. Én sem tudom, mikor látom őket újra. De látni fogom, ha élek. Miskolc 1913. október 7. Csakugyan teljesen bevégeztem Szentpéteren a gazdag gyümölcsszüretet. Nagy szekérrel hoztam be ide Miskolcra, amit lehet: eltartani; amit lehet: elárusítani. A teljesen kifosztott gyümölcsfák nyugodtan várhatják a téli álmot s az én további gondoskodásomat. A nagy áldásból mindazokat bőven részesítettem itt is, Szentpéteren is, akik hozzám közelebb állanak. Egyiket-másikat köztök kisebb-nagyobb pénzadománnyal is gyakran segítem. A gyakori apró segély is sokra megy, ha így az év vége felé vagy végén összeszámítjuk. Tegnap megtettem az összeszámítást egyik ily aprólékos gyámolításával egyik szegény, árva leányka-rokonomnak. Az év végén rá fog menni háromszáz koronára. Ez az eredmény mégis egy kis vigyázatra serkent éppen most, mikor a rám szakadt beteges állapot oly nem várt nagy mértékben veszi igénybe szerény financiámat. Ma levelet vettem Voinovich Gézától. Igaz, hogy a „Kisfaludy Társaság" elfogadta azt az ő tervét, hogy a társaság már a jövő évre egy „Auróra" című évi alma[na]chot adjon, melyben a jobb írók már megjelent, de kötetbe nem foglalt művei adassanak ki az olvasóközönség jobb ízlésének ébresztése és támogatása végett évről évre. - Szerencsés ötlet már a régi reminiszcenciák miatt is. Bár célját érné az irodalom, különösen a költői irodalom legújabb aberrációja és zsidó áramlása ellenében! Mint írja, tőlem két költeményt, az Aratás és a Hangya és fülemüle címűeket venné fel az almanachba.