Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

rá. Nem volt még tökéletesen érett, csak úgy félig-meddig. Közbe egyes darabok már puhulni kezdtek. De a jó szomszédok már dézsmálni kezdették, s kertfelügyelőm félt a jövőtől, és leszedte. Jól is tette. Az utóéredés lassankint használhatóvá teszi valamennyit. Ez is kevéssé tökéletes, mint az idén minden gyümölcs. A nagy sokaság miatt nem is fejlődhetett ki teljesen. Körtefáim, csekély kivettél, rendkívül nagy termést hoztak. Egypárról csudálatosan lerohadt az utolsóig a gyümölcs. Almafáim is többnyire lehullatták! Most már csak a jövő héten szándékozom oda több napra. Tegnap egyedül voltam. Egy almafám termésében igen gyönyörködtem. 1913. szeptember 8. Most is jó hosszú időt töltök itt. Ma ötödik napja, hogy itt vagyok, azaz vagyunk. Részünk volt két nap folyvást tartó sűrű esőben, mely az eddig tett károkat sok helyen szaporította. Ma Kisasszony napja van. Úgy tartják, hogy akkor már vagy az ehhez közel levő napokban a téli gyümölcsöt is leszedhetni a fáról. De igazabban minden gyümölcsöt csak akkor kell leszedni, ha arra már alkalmas. Példa az én „csíkos Vilmos" körtém, melyet a múlt napokban - két hete sincs - félig-meddig sem éretten leszedtünk: mai napig mind elrothadt. Félő, hogy így járok többi gyümölcseimmel is, melyek között egy-egy darab a fáján rohad, sőt egypár körtefáról így elveszve csaknem mind lehullt. így vagyok az almával is. [... ] Ma egypár almafáról leszedtem. Ezelőtt pár nappal a Losoncon állomásozó tüzérkatonák vonultak ide gyakorlat közben Kassa felől érkezve éppen a nagy esőzésben. Pihenőt tartottak itt két nap. Palinál volt szállva Marton főhadnagy, egy derék, nyájas székely, református fiatalember. Az egész családot velem együtt lefényképezte. Hozzám is ellátogatott. Azt mondta, örül, hogy láthatott, mert ő régóta tudja, hogy én itt élek. Holnap reggel vissza. Néhány nap múlva ismét itt leszek sok-sok gyümölcsöm miatt, melynek elhelyezése aggaszt. 1913. szeptember 16. Azt hittem, hogy a mai napon már csaknem mindenik fáról leszedhetem a gyümölcsöt. Azért jöttem ide tegnap néhány napi időzésre. Azonban úgy látom, még legalább tíz-tizenkét napot vagy talán többet is várnom kell, s csak október első hetében végezhetek. Kegyetlen ez a szűnni nem akaró vizes időjárás. Utolsó ittlétem óta ismét igen-igen nagy áradás volt itt, mely az előbbit sokkal meghaladta. A Nyögő-patak szörnyen kiáradt. Hidakat rombolt, gerendákat sodrott magával, s ismét behatolt az én kertembe. A ház alatti pincékbe itt is, s mint hallom, vidéken is felfakadt a víz. Ha kihordták, újra előjött a föld árja. Mindenfelé ismét árvizekről, viharokról, villámütésekről értesítnek. A szőlők legtöbb helyen tönkrementek a folytonos eső és peronoszpóra miatt. Szántani, vetni nem lehet. A kapásnövények semmivé lettek. A legszükségesebb élelmiszerek a kenyeret adó búzával együtt igen sok helyen megsemmisültek.