Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

gyötrődöm. Éjjeleim, kivált az urina kínjai miatt, szinte tűrhetlenek. Ahhoz járulnak az egymást kergető, nyugtalanító, őrületes álomképek. Hogy találja ezeket ki az alvó testben szabadjára eresztett, nekivadult képzelet? Kemény időjárásunk ma sem engedett tegnapi keménységéből. Még reggeli kilenc órakor is 10 Réaum. fok hideget mutatott a hőmérő. Mintha az elmúlt enyhe, lucskos, félig-meddig már téli hosszú időt így akarná utánpótolni a természet. Holnap reggel búcsúzom, s nem egyhamar látogatok ismét ide. Miskolc 1912. január 15. Elköltöztek mellőlem mindazok, akik az én életemhez közelebbi korban társaim, barátaim voltak. íme, most köztök az utolsó, Görgey Pista is itt hagyott. A november 19-ei jubiláris ünnepélyen még oldalam mellett vett részt, s azzal is megnyilvánult irántam táplált szeretete s barátsága. Nagyon törődöttnek, rendkívül kimerültnek, szinte megváltozottnak találtam már akkor is. De hogy ily közel legyen a vég, azt nem gondoltam. Megdöbbenve olvastam a hírt a tegnapelőtt este érkezett hírlapban, hogy Görgey István egyik fővárosi szanatóriumban, azon napon, január 13-án reggeli három és fél órakor elhunyt. Pista 1825. február 22-én született, Artúr, 1818. január 30-án. Nagyon szerettem és becsültem őt. Sok évvel ezelőtt Gyulai társaságában ismerkedtem meg vele. Barátságunk tehát nem ifjú korunkban szövődött. Csupa szív, meleg kedély, élénk tevékenység és munkásság. Életének története meseszerű folyama, tüköré a páratlan testvéri szeretetnek és áldozatkészségnek. Szinte önmagában egy költemény. Nagy hadvezér bátyja, Artúr oldala mellett küzdi át szabadságharcunkat. Aztán nemcsak osztályosa, valóságos védangyala Artúr tragikus sorsának. Élete feladatául tűzi fénylő tiszta világosságba helyezni dicsőséges testvére nevét az iszonyú vád homályából, melyet a Kossuth által lelkiismeretlenül félrevezetett közhiedelem reá borított. Példátlan szorgalommal gyűjtötte az adatokat. Három kötetes nagy munkájában eredményesen szolgálta kitűzött célját. Utolsó pillanatáig munkált erre. Egész lelkével azon csüggött. Azt hiszem, értékes gyűjtemény maradt utána erre vonatkozólag. Kéziratban közölte velem a múlt év folyamán Artúr életét, mindkét terjedelmes munkáját vélemény vagy észrevételek végett. Az egyik: Görgey Arthur a száműzetésben. A másik: Görgey Arthur ifjúsága. Mind a kettő rendkívül érdekes, értékes irodalmi mű. Híven és teljesen tükrözi Artúr gyémánt jellemét, márvány egyéniségét, az egész embert, sőt részben az írót is. Úgy mondta Pista, hogy végrendeletben mind a kettőt az „Akadémiára" bízza, s bizonyos összeget hagyományoz avégett, hogy a művek az Artúr halála után kinyomassanak. Sokszor volt vele kedves érintkezésem. Politikailag és egyébként is egyezett felfogásunk. A társalgásnak most örökre vége szakadt, s csak emlékké változott. Élete küzdelmes és változatos volt. Végre hivatala, szorgalma, takarékossága eléggé kedvező helyzetbe juttatta. Családi élete, amint maga is mesélgette nekem, nem mondható egészben és minden tekintetben boldognak. Talán legboldogítóbb volt