Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

rá nézve annak szemlélése, hogy Artúr, midőn száműzetéséből hazaérkezett, az ő családjába olvadt, s annak mai napig úgyszólván dédelgetett központja lett. Nemes, szép és jó lélek költözött el tőlünk. Szerető szívvel kívánok áldást emlékére. Gyászlapját, mely itt van előttem, özvegye, született Dedinszky Aurélia és Görgei Artúr adta ki. Aszerint temetése ma, január 15-én délutáni három órakor lesz „a Kerepes úti temető halottas házából". - Én csak lélekben leszek ott; személye[se]n ott lennem agg korom és a téli rendkívül kemény hideg nem engedi. Miskolc 1912. január 16. Följegyzem ezt is. A múlt szombaton, e hónap 13-án este Kiss Józsefet, az ismert költőt ünnepelték itt Miskolcon. Előzőleg nagyban verték a dobot az itteni hírlapok az ünnepély minél jelentősebbé tétele végett. Szemmel láthatólag zsidó polgártársaink cselekedték. Kiss József költészetének méltánylásában nem csekély része van annak, hogy ő zsidó. Az itteni lapokban olvasom, hogy hangverseny volt, melynek keretében Kiss József valami visszaemlékezésfélét és költeményeket olvasott. Nagy ovációval ünnepelték. Feltűnt előttem, hogy az alispán mondta hozzá az üdvözlőbeszédet, melyben égig magasztaló kifejezésekkel rakta a nagy költő lába elé a hódolat virágait! Én elém is úgy rakta november 19-én. Az ily bőkezűségnek örülni kell legalább az irodalomért. Kiss József pedig azzal a nyilatkozattal köszönte meg, hogy ő szegényen jött ide, szegényen távozik innen, hogy ő nem hozhatta ide se az „Akadémia", se a „Kisfaludy Társaság" koszorúját, mert őt egyik sem választotta tagjának, ő semmi hivatalos méltánylásban nem részesült. Bizony ez a válasz nemigen illik egy önérzetes költő szájába. Mintha éppen a sajnálat és az alkalomszerű honorárium fokozása végett történnék. Miért is mellőzi az említett két társaság? Talán, mert költészete nem szól a magyar lélekhez, egyénisége a rokonszenvhez. Úgy ünnepelték, mint Borsod vármegye szülöttét. Mondja, hogy Mezőcsáton született, s itt folytak gyermekévei. A hangverseny után vasárnap délelőtt engem is meglátogatott. Egész alakja megfelel a nevének, s éppen nem látszik rajta, hogy „est deus in nobis". Egy hét óta felette erős hideg napjaink járnak. Reggelenkint 12-14 fokot mutat a Réaum. hőmérő a fagypont alatt. Miskolc 1912. január 19. Ezelőtt néhány nappal kaptam meg Borsod vármegye közgyűlésének múlt évi december 14-én kelt azon határozatát, mely arcképem megyei tanácsterem számára leendő lefestése iránt intézkedik. A határozat terjedelmes, igen meleg hangú s talán egy kissé túlzó is az én méltánylásomban és magasztalásomban. Nyilván a november 19-ei jubiláris ünnepeltetés ébresztette a megyénél az arcképfestés eszméjét. A vármegye szolgálatában eltöltött harminc évem fölelevenült és