Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

1911. szeptember 17. Folytonosan száraz, égető napjaink jártak. A legforróbb kánikula sem lehetett forróbb. Kivált a szőlőhegyek epedtek egy kis eső után, melyről szinte már azt hihették, hogy talán az égből is kifogyott. Végre tegnap délelőtt hosszas borongás után csakugyan nyertünk egy keveset, de már délután derült, száraz időnk lett. Ez éjjel pedig jó bőven esett, s még most reggel is borult, híves, csepergős. A gondviselő tudja a legjobban, mit, mikor és hogyan kell. Jól jártam, hogy tegnap és tegnapelőtt csaknem minden gyümölcsöt jó időben betakarítottam. Alig egypár fán maradt még valami szednivaló. Valóban nem tudok mit csinálni a nagy tömeg terméssel. Osztogatom jobbra-balra. Könnyű a sokból adakozni, de áldozatul vinni az utolsó fillért is - ez a próba. Mikor ezeket a fákat ültettem, nem a haszonra, csak a gyönyörűségre gondoltam. S azt meg is nyertem, meg is énekeltem. A szeptember 12-én tartott vármegyei közgyűlés zajosan folyt le. Az ellenzék, mely a koalíció romjai közül emelgeti szárnyait az eljátszott és elvesztett hatalomért, csúnya, illetlen küzdelmet folytatott az obstrukció védelmére. A paraszt illetlenkedésben, természete szerint, elől járt Kubik Béla, a nagyhangú, de kevés dohányú volt főispán. - Elmondottam rövid beszédemet úgy, amint óhajtottam. A főispán kérésére kihagytam belőle némely élesebb részeket - kíméletből. Pedig kár volt. Az ellenzék oly gorombán méltatlankodott, mintha legélesebb lettem volna. Mégis ötvenkét szavazattal győztünk. Növeltük az obstrukció ellen nyilatkozó csaknem ötven törvényhatóság számát. De, azt hiszem, még ezen az úton sem lesz kiirtva a parlamentarizmus rákfenéje. „Ense reddendum.

" 1911. október 2. Mily apróságokban találok én örömet s találtam hosszú életem folyamán mindig! Legközelebb itteni szobácskám falát újra festettem, padlójára új szőnyeget terítettem, íróasztalomat, több világosság végett, másképpen helyeztem el. Mintha egész lakásom mindenestől megújult volna! Mintha érzésem is új lendületet nyert volna! Eszembe sem jutnak Horváth Lajos barátomnak utolsó napjaiban ejtett szavai: „úgy nézek már én körültem mindent, mintha már minden nem is enyém, hanem másoké volna". Most igazán főképpen csak rendbe szedett szobám meglátása és használatba vétele végett vagyok itt tegnap óta. Esős, sáros időt hoztam, mely a közelgő szüretet szinte fenyegeti. Beöthy Zsolt tegnapelőtt egész váratlanul bekopogtatott hozzám Miskolcon. Levél helyett maga jött. A „Kisfaludy Társaság" által Miskolcon az én megtiszteltetésemre november 19-én tartandó ülés tárgyában jött. Úgy beszélt, hogy engednem kellett. Belenyugodtam. 1911. október 11. Nem is tudom voltaképpen, mi a tárgya és oka a „Kisfaludy Társaság" Miskolcon tartandó ünnepének. Az-e, hogy november 18-án leszek nyolcvanhat éves?