Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

és ítél. A másik, amely ellen a vizsgálat irányul. De ez a bírálgatás végre is csak tétlenségbe süllyed. Nem ízlik a dolog se itt, se Miskolcon. Legföljebb olvasgatok. De az is csak kapkodás cél és rendszer nélkül. Összes írói foglalkozásom levelek írásából s néha ezeknek a semmitmondó jegyzeteknek folytatásából áll. Igen régóta hallgat a Múzsa. Alig tudom megmondani, mikor írtam utoljára költeményt. Talán valamik[or] ez év elején vagy a múlt év vége felé volt. Gyermekeim cím alatt gyümölcsfáimat éneklem. Nekem tetszik ez a vers egyszerűsége, az érzés őszintesége és az egésznek természetes hűsége miatt. A képzelet szűk terjedelmét mutatja, hogy több ízben vettem már elő ezt a tárgyat. Közel hasonló ehhez a Beszélő fák című versem. De abban együtt beszélgetek a fákkal, ebben pedig magam beszélek a fákról, mint gyermekeimről. Szegényes gazdagság ez. Mint akinek csak egyetlen kabátja van, s azt a szükséghez képest kifordítja, befordítja, foltozgatja. Emlékszem, Kozma Andor azt mondta nekem nemrég Budapesten: Józsi bátyám, ezután csak akkor írjon verset, mikor a Múzsa nagyon háborgatja. Hát bizony régóta várom a háborgatást. Holnap búcsúzom innen. Csak akkor jövök ismét, mikor gyümölcsfáim virágtengere teljesen kiárad. 1911. április 28. Itt van a gyümölcsfák virágtengere. Valami megható, gyönyörű látvány. Alig bírok betelni vele. A körte- és szilvafák mintha dús menyasszonyi fehér fátyolt öltöttek volna magokra. Az almafák halvány piros virágdíszben pompáznak a menynyegzőn. Egyes fák szinte rogyadozni látszanak a virágtenger nagy terhe alatt. Meglepő, kedves látvány a törpék virágzása. Virágzik most egypár oly elcsonkított, régi törpe almafám is, mely eddig vagy éppen nem, vagy csak alig virított. Ugy látom, az áprilisi fagyok semmit sem ártottak. A virágok szépen kezdenek kötni gyümölcsre. Valaki mondja, hogy mikor ily rendkívül gazdag a virágzás, vagy igen kevés, vagy éppen semmi gyümölcs nem szokott lenni. De azért a természet nem szabja magát ily jövendölésekhez. Félelmesebb az, hogy a cserebogarak roppant mennyiségben jelentkeznek. Ha megrázunk egy-egy fát, csak úgy ömlik róla. Kedvező rá nézve az időjárás is. Az egész hónapban alig esett számba vehető eső. Most azonban nemcsak a kertemben pompázó nagy virágdísz szemlélése hozott ide. Tegnap ültük meg nemigen népes családi körben egyik itt élő unokahúgom lánykájának, Bodnár Ir[má]nak egybekelési ünnepélyét. Férje egy jóravaló, derék, fiatal pap, akit nemrég választottak meg tiszatarjáni református lelkésznek. Neve Ferenczy Dániel. A dunántúli vidékről való Egeralja nevű községből. Egyházát csak egy év múlva foglalhatja el, addig itt egy szomszéd községben helyettes lelkészként fog működni. Unokahúgaimnak, az élőknek és meghaltaknak, még hat ily repülni kész madara várakozik a fészekben. Én már nemigen fogom azt megérni, hogy mind a hatott kirepítsék a fészekből. Sok az eladó, kevés a vevő. Miskolcon a „Nemzeti Kaszinó" április 23-án tartott ünnepélyes közgyűlésben leplezte le egykori nagyérdemű elnöke, báró Vay Béla arcképét. Számos évtizeden át volt ő a kaszinó elnöke. Az volt haláláig. Nagy közönség gyűlt egybe az