Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Miskolc 1910. november 26. Tegnap először láttam őt, mióta súlyos betegsége ágyhoz szögezte. Bizony rendkívül megviselte a szenvedés. Lesoványodott, s oly gyenge, hogy alig eszmél. Mint mondják, nyugodtabban, jobban van kissé, mint eddig volt. De úgy látom én az ő állapotát, hogy az a jobb kép csak éppen egy csalékony sugárka. Készítem magamat a végbúcsúra. Izgatva és fájdalmasan nehezedik rám a közelében töltött éveim emléke; az a meleg rokonszenv és tiszta szeretet, mellyel folyvást rajtam csüggött, az a becsülés, az a szeretetteljes ragaszkodás, mellyel szinte testvérileg éreztem őt magamba csatolva. Sorsát, szomorú helyzetét mindig érdeklődő figyelemmel kísértem, s igyekeztem őt megnyugtatni, s amint tőlem telt, örömet is szerezni neki. Most ez az egész kedélyvilág eltűnőben látszik előttem. Próbálok kibékülni a helyzettel. Egy-egy percre lefolytom a felzaklatott érzéseket, az ész parancsa alá hajtom a szívet, de vissza-visszapattan, mint a földre hajlított fiatal sudár. Sokszor eszembe jut, hogy könnyebb okos tanácsokkal ellátnunk a szenvedőt, mint hasznát venni azoknak, mikor magunk szenvedünk. Oh, én mindig igen tudtam érzékeny szívem és józan eszem sugallata szerint osztogatni az ily tanácsokat! Már a múlt nyáron elszenvedett nagy betegsége is elvette tőlem a reményt életben maradása felett. Két sóhajtást foglaltam költeménybe az ő elmúlásáról. Akkor csudálatosan megtartotta az irgalmas Isten... Most a múlt napokban a gyászjelentést írtam meg elhunytáról, s itt tartom készen az íróasztalomon. Félek, de szinte bizonyosnak látom, hogy nemsokára szükség lesz rá. Fejünk felett közel állapodott meg a sűrű sötét felleg: minden pillanatban lezúghat belőle a vihar. Miskolc 1910. november 28. Oly sokan emlékeztek meg rólam közelből és távolból a 85. évforduló alkalmából élő szóval vagy írásban nyilvánított üdvözletekkel, hogy alig bírtam megköszönni. Akik levélben kerestek föl, azoknak egytől-egyig levélben válaszoltam. Lipcsey Ádám üdvözlő soraihoz még verset is csatolt. Kozma Andor pedig a „Borsszem Jankóban" közölt egy meleg hangú, szép köszöntő költeményt, melynek egy kefelenyomatú példánya az ő neve aláírásával még a közlés előtt megküldetett nekem. Tanintézetektől is vettem üdvözletet Debrecenből is, Budapestről is. Igazán bőkezű és változatos méltatása azon szűkkörű költői működésnek, melyet én hosszú pályámon kifejtettem. Részes ebben talán egyéniségem s emberekkel való érintkezésem is. Tagadhatatlanul kedves, megnyugtató tapasztalás, de további buzgó működésre már alig serkentheti a meglazult erőt. Az üresedésben levő püspöki hivatal betöltése végett a presbitériumok által beküldött szavazatokat Sárospatakon november 21-én bontotta fel az arra rendelt bizottság. A beadott 373 szavazatból Fejes István 227-et, Tüdős István 138-at kapott, így Fejes István 89 szavazattöbbséggel lett az egyházkerület püspöke. Győzött tehát a józan meggondolás s a valódi érdemek és az arravalóság méltó elismerése. De azért a 138 szavazat mégis elszomorító nem csekély jele a most felszínen