Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

zavargó, „status in statu" „ORLE" hatásának. Ök már politikát látnak a választás lefolyásában. Azt mondják: a kormányon levő „munkapárt" győzte itt le a „48at". Tehát ők a javítók, a békésen egyesülők politikai zászló alatt küzdenek egyházi törekvésökben. Szeretnék már kilátogatni Szentpéterre. Rég nem voltam ott. Semmi teendő nem hív oda. Mennék csak éppen, hogy ott legyek. Eddig a nemigen kedvező időjárás is, de főleg az tartott vissza, hogy a szegény betegnek válságos állapota katasztrófával fenyegetett. Most, úgy hallom, valamennyire javulni kezd. Talán e hétvége felé kiszállhatok az „üres fészekbe". 1910. december 3. Úgy látszik, hogy az ég különös kegyelme, szinte csodatevő ereje most is életben hagyja még a mi kedves miskolci nagybetegünket, aki valósággal a halál karjai közt gyötrődött a múlt napokban. Környezete reménytelenül lemondott róla. Beteg szíve egy-egy fuldoklási rohammal minden pillanatban egy pillanatban kiolthatta életének gyöngén pislogó fáklyáját. Váratlanul meglepőleg jóra fordult a kétségbeejtő helyzet. Kezd visszatérni elcsüggedt ereje s folyvást szünetelő étvágya. Talán köztünk marad még, de minden bizonnyal csak rövid időre. Hosszú halogatás és távollét után tegnapelőtt én is kijuthattam ide csúnya, sáros, esős napon meglátni a rokonokat, „üres fészkemet", téli álomra minden részletében elkészített kertemet. Különös okom az idejövetelre nem volt. Nagy meglepetés várt Szentpéteren. A villanyvilágítás, melyet a város közönsége kölcsönvett pénzen létesített, az idejövetelem előtti napon életbe lépett. Az utcák vonalán jó sűrűn elhelyezett oszlopokon este mindenütt kigyúlt a villanyfény oly intenzitással, hogy kényelmesen, tisztán látva lehetett járni-kelni a most nagy sárban úszó utcáinkon. Nagy haladás ez, megható jele a művelődés feltartózhatlan fejlődésének. így következik majd egymás után a tökélyesbülés többi kisebb-nagyobb vívmánya is. Vajha ez a külső szép világítás behatolna serkentőleg a szentpéteri nép belső lelki és erkölcsi világába is! [...] tapasztalni, hogy a régi időkhöz képest ez a világ is sokat tisztult és nemesbült itt. Időjárásunk nem akar téliesre fordulni. A múlt hónap vége felé volt egypár száraz, hideg napunk, azután havas és esős. Azóta ez a nedves, sáros állapot folyvást tart. Itt a sártengerben a járás-kelés a legkellemetlenebb. Ezen a villanyvilágítás sem segít. Nem is mulatok itt holnap reggelnél tovább. A rendkívül homályos idő az olvasásra sem alkalmas. Délutáni három órakor még az ablak mellett is öszszefutnak szemem előtt a betűk. A hőmérő folyvást 4-5 fok R. meleget mutat. Rózsáim a föld alatt, gyümölcsfáim a föld felett kényelmesen pihennek. 1910. december 6. Gyászeset hozott vissza ily hamar. Vadászy Pali öcsém testvérnénje tegnapelőtt éjjel alig négynapi szenvedés után meghalt. Halála váratlan volt. Hóna alatt folyosó-féle daganat támadt, s néhány nap alatt, minden orvosi segítség dacára, megölte. Özvegy papné volt. Több év óta itt élt Szentpéteren saját házában, egyedül. Fiai már rég távol élnek pályájokon. A három közül egy, elvetemedett csavargó,