Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

1910. május 8. A folytonos esős, híves, komor időjárás nemigen volt alkalmas arra, hogy idelátogassak. Egyéb körülmény is közbejött. Tegnap végre kiderült. Az aneroid is kedvező változást jelez. így jutottam ide tegnap délre. Kertecskémet igen tiszta rendben találtam. Almafáim most virítanak teljes, dús pompájúkban. Valódi gyönyörű, szívemelő látvány. Egypár nagy, terjedelmes almafa ágai szinte hajladoznak a halványpiros virágok csudálatos bőségű terhe alatt. Itt-ott még csak most fejledező bimbókat is látok. Főleg e rendkívül szép látvány szemlélése miatt siettem most ide. Azt hittem, már el is késtem. Egypárt kivéve minden törpe almafám virít, még az olyan is igen gazdagon, melyen eddig virágot és gyümölcsöt nemigen láttam. Lesz-e most e sok virágból valami kevés? - a jövő titka. Az almavirágokból még most nem sejthetni. De már a szilvát, körtét erősen megviselte a fagy. A szilva virágai szinte teljesen lehulltak. A körtefákon is csak itt-ott látszik az elsárgult, elfeketült virágok közt egy-egy kis körteembrió. Április 26-27-28. napjait Budapesten töltöttem. Az „Akadémia" nagyhete volt. Mind a három napon részt vettem a szavazásokban a tagválasztásoknál. Különösebb érdekem is volt abban. Voinovich Géza az én ajánlatommal is volt előterjesztve levelező tagnak. Illőnek tartottam őt szavazatommal is támogatni. Meg is volt a sikere. De különben is kötelességemnek ismertem, hogy az „Akadémia" iránt érzett tiszteletemet és részvétemet, nagy életkorom dacára is, legalább megjelenésemmel tanúsítsam. Igen kedves három nap volt az. Örömem volt találkozni az „Akadémia" tagjaival, akik engemet (legnagyobb részök) igen szívesen fogadtak, akik között nem egyet őszintén tisztelek és szeretek. De már a május első napján tartott ünnepélyes közülésre, mely egészen gróf Széchenyi emlékezetének volt szentelve, nem maradtam köztök. Haza ösztönöztek füleim és lábaim. Május [sic!] 29-én, pénteken délután visszautaztam. Igen kellemes néhány órát töltöttem Voinovich Gézaék családi körében: a háziak s gróf Vay Gáborné és báró Dóczy Lajos kedves társaságában. Meglátogattam Görgei Artúrt, akit sajnálatosan lenyomott már a kilencvenkét év; Görgey Pistát és családját, dr. Farkas Lászlót és a „Franklin Társulat" igazgatóját. Vasárnap, midőn az ünnepélyes közülés után szokott bankettjokat tartották az akadémikusok, a fehér asztal mellől igen kedves távirattal örvendeztettek meg engem, melyben tudatták, hogy egészségemre poharat ürítettek, s minden jót kívántak. Alá volt írva: „hivatalból Heinrich főtitkár". Váratlan volt s jólesett, hogy távollétemben is megemlékeztek rólam, aki talán legkevesebb érdemet szereztem az „Akadémia" előtt. Tegnap ültettem ki kertemben a cserepekből azt a tizenhat darab kis bokorrózsát, melyet Eder Elek ajándékozott. Nem tudom neki mivel megköszönni. Majd néhány üveg hegyaljai bort küldök neki a pünkösdi ünnepre, s ezt írom mellé a névjegyemre: Boldog Pünkösd ünnepet kíván és Háládatos szívvel fizet A rózsákért rózsavizet Lévay József