Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

1910. május 9. Ma reggel az a megdöbbentő hír terjedt el itt, hogy tegnap este a városi rendőrbiztost az utcán rakoncátlankodó, ordítozó cigányok egyike úgy szíven szúrta, hogy rögtön meghalt. A rendőrbiztos, mint mondják, igen erélyes, derék fiatalember volt, de kissé elbizakodott és túlságosan is erőszakos; így bánt ezekkel a cigányokkal is. Ezek itt a városban a téglavető telepen foglalkoznak. A gyilkos, mint hírlik, megszökött. Nem emlékszem, hogy az élet csekélybe vétele ily „divatos" lett volna, mint napjainkban; azoknál is, akik az önmagokét, azoknál is, akik a másokét oltják ki. Mi bátorít erre inkább: a törvények enyhe, humánus alkalmazása-e? Vagy a társadalomban az erkölcsök meglazulása, mely, úgy látszik, az úgynevezett civilizáció haladásával együtt jár? Tegnap, vasárnap, meglátogattam itt egyik unokahúgomat, Bodnár Istvánné özvegy papnét, aki az özvegyi kegyeleti év eltöltése után Velezdből a múlt hónapban két leányával ideköltözött, s itt a többi testvérekkel együttesen örökölt apai házban igen szépen és kényelmesen berendezkedett. Szűkösen, takarékosan, tisztességesen megélhet. Legfőbb gondja a két eladó, akikre még mindig nem jelentkeztek a vevők. Délután visszautazom. A közelgő Pünkösd-ünnepet itt fogom tölteni. Nem is emlékezem, hogy 1852 óta másutt töltöttem volna. Abban az évben kerültem haza Pestről a miskolci gimnázium tanárának. 1910. május 17. Eltöltöttük Pünkösd ünnepét tegnap és tegnapelőtt. A templomban az első napon a nagy ájtatos gyülekezettel együtt most is járultam az úrasztalához. Nemigen hatott füleimen által, ami ott hallani való volt. Inkább csak érzéseimmel és gondolataimmal foglalkoztam. A keresztyén vallásban, ha leszámítjuk belőle a mindjárt kezdetben hozzáfűzött emberi találmányokat, életünk örök szabályozója marad Krisztus tanítása, követendő példánk, sőt példányunk az ő élete. A többi a hit dolga, melynek ajtaján hiába kopogtat a vizsgáló értelem. Ha elhiszed, hogy a Krisztus feltámadott test szerint a halálból, ha elhiszed, hogy azután felment a mennybe (mi az a menny? hol van? vagy csak egy fogalom?), akkor hidd el azt is, hogy a Szentlelket leküldötte az apostolokra, és hidd el mindazt a csuda dolgot, melyekről oly meghatólag regél az evangyéliom. Az ünnepnek gyönyörű időjárás kedvez: meleg, napfényes csendes. Már azt hittük, hogy az idén a haragosszentek május 12-13-14. napjain: Pongrác, Szervác, Bonifác, nyájas arccal üdvözölnek bennünket, s kiadták mérgöket az előbbi változatos, gyakran zord napokban. Ügy is volt. De e hónap 14-én délután négy-öt óra tájban egyszerre ránk rontott Bonifác vagy inkább Malifác, s oly jégesőt zúdított ránk, hogy szinte megrémültünk. Dió nagyságú darabokban zúgott le a sűrű jég s utánfa] gyorsan elfutó záporeső. Rövid ideig tartott az istenítélet. És csuda, hogy nem tett valami nagy kárt hegyeinken, kertjeinkben, búzavetéseinkben. Most már az én kedves kis kertem is feltűnőbben mutatja vagy legalább sejteti a gyümölcstermést. A körte és alma kis csecsemői világosan fölismerhetők a lehervadt dús virágzás nyomain. Néhol egyes fákon sok, néhol kevés. Sok az üresen