Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

lemi és anyagi hozzájárulásommal kiérdemeltem, elég lesz az én egyszerű életmódom mellett arra, hogy a még hátra levő kevés idő alatt anyagi szükséget ne szenvedjek. Csak testi egészségemet, kedélyem összhangját, szellemem rugékony erejét tartsa meg a gondviselés, s adjon nekem koromhoz illő bölcsességet és nyugalmat, s úgy vezérelje életemet, mint apámét, anyámét a sírig vezérelte áldó keze! Most is csak futólag, úgyszólván éjjeli szállásra betérve időzöm itt. Holnap reggel visszatérek a székhelyre. Végzek némely sürgős ügyeket. Rendbe hozom dolgaimat, s két nap múlva indulok Turzófüredre. Egypár hét alatt ki akarom pihenni egy fél év fáradalmait; legalább valami kis új erőt gyűjteni újabb fáradalmakra. Turzófüred 1895. július 11. Tegnap esti hetedfél órakor érkeztem ebbe a kis hegyi zugfürdőbe, melyet harmadévi itt mulatásomból már jól ismerem. Most is, mint akkor, nem a mulatság, élvezetvágy, hanem a pihenés vágya vonzott ide. A több idő óra uralkodó esőzés ide is elkísért. Becsületes permeteg üdvözölte megérkezésemet, és az az egykét ismerős, akiknek némelyike régi-régi fiatalkori emlékeimet ébresztette föl. A szerény, vagy jobban mondva szegény fürdőhely két év alatt alig változott valamiben. Egy nagy épülettel, a „Budapesttel" szaporodott, de egyébként sétaútjai, szobái stb., amint látom, mind a régiek, s rendben és tisztaságban, kényelemben és ellátásban semmi haladás. Ámítja magát az, aki ily kezdetleges fürdőcskébe azzal a reménnyel vonul, hogy itt az élet olcsóbb, nyugalmasabb és lakályosabb. Talán az az egy, tréfának is beillő előnye van, hogy kevesebb lévén az emberi forgalom, a természet üdítő, szabad és fertőzetlen levegőjéből több jut egy-egy emberi tüdőre. Az időjárás mai napra is megtartotta tegnapi jellegét. Reggel lanyha eső esett. A sétautakon alig lehetett látni egy neki bátorodott sétálót. Az is két-három nő volt mindössze. Most dél felé derengeni kezd. Küzd a nap a szomorgó fellegekkel. Olykor ki-kibúvik közülök, s reménnyel kecsegtet. De azért mégsem hiszem, hogy oly különös és ritka kegyben részesítsen, mint tavaly Bikkszádon, ahol az én odaérkezésemmel a tartós esőzés azonnal megszűnt, s csaknem húsz teljes napon át felhőtlenül ragyogott felettünk a legszebb augusztusi ég. Kíváncsi vagyok rá, mint fog itt bánni velünk Jupiter Pluvius! Turzófüred 1895. július 12. Ügy látszik, nemigen bánik velünk kegyelmesen. A tegnap felettünk szomorgó és dübörgő felhők éjjeli vendégül is itt maradtak a körülöttünk fekvő hegyek tetején. Kiontották haragjukat, s álmunkból is felzavartak. Az egész napunk szeszélyes volt. A lég esőpárával telve, csak néha tört át rajta egy-egy fénysugár. Sőt éppen ebéd ideje alatt egyszerre úgy nekizúdult a hirtelen kövércseppű zápor, hogy az étterem fafedőléke úgy kopogott, mintha jégeső verte volna. Délután mégis használhattuk a sétavonalat.