Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Miskolc 1907. augusztus 11. Ezt már itthon írom. Fáradságos bepakolás után, tegnap reggel tíz órakor hagytam el Széplakot Kubinyi Aladár társaságában. Búcsúzni jöttek kocsinkhoz Semsey Andor, Sárai Szabó Jenő győri törv.széki elnök, Alexy vasúti felügyelő, Gyürky Pál evang. esper. Még az történt, hogy egy kisleánynak, a nyolc éves kis Hoór Tempis Erzsikének egypár emléksort kellett írni névjegyemre, amit útra készülési izgatottságom miatt reszkető kézzel, alig olvashatólag bírtam teljesíteni. Pesti kisleány. Vele és mamájával véletlenül ismerkedtem meg séta közben egy patak mellett. Vonatunk fél órai késéssel érkezett Poprádra, úgyhogy csak hét órakor juthattunk Miskolcra. A Gömör felé induló vonat akkor már éppen indulóban volt, úgyhogy, nem tudom, volt-e még érkezése Kubinyinak arra felszállani. Belezökkentem tehát megszokott napjaim folyamába, s úszom lefelé annak csendes árján önmegadással, háborgás nélkül. Nincs miért visszakívánnom Széplakon töltött időmet. Annak kevés vonzó ereje volt rám nézve a jelen évszakban. Vajon ki fogok-e repülni „fészkemből" a jövő évben is - ami kívánatos -, s oda fogok-e ismét? Az az Isten kezében van. 1907. augusztus 15. Négy heti időzés után előkerültem Tátraszéplakról. Július 13-án mentem, augusztus 10-én érkeztem, s tegnap jöttem ide Miskolcról. Azt a négy hetet nemigen számíthatom kedves emlékeim közé. A rendkívül kellemetlen, zord, hideg, esős, szeles időjárás megrontotta a reméllett kellemes üdülést. Mindössze ha öt-hat napot mondhatok ^ négy hétből olyannak, mely a nyári nap nevet megérdemli, s az is a vége felé volt ott töltött időmnek. Talán azután ott is jobb napok következnek, mint az itthoni nagy melegből gondolhatni. Igen sokszor vágyakoztam onnan hazafelé. Az itthon hagyott egyének, tárgyak és körülmények oly kívánatosaknak és kedveseknek tűntek föl előttem! S mikor haza érkeztem, nem mondom ugyan, hogy beesőket vesztették, de távolról sem kínálkoztak azzal a vonzó, gyönyörködtető színnel, melyet a Kárpát bércei alól nézve mutattak. Amit bírunk, nagyon közel van hozzánk, s nincs mindig előnyére, hogy igaz mivoltában szemlélhetjük: kívánatosabb költői színben akkor áll előttünk, mikor elveszítjük, vagy messze távol vagyunk tőle. Munkásság tekintetében is alig volt valami eredménye a négy heti elvonulásnak. Más években az is csak inkább sikerült. Vagy egy esztendő elmúlása már az én időmben csakugyan gyors léptekkel hozza a hanyatlást? Unalommal, nyugtalansággal teltek a napok. Szokásom szerint napról napra jegyezgettem holmi apróságot, leginkább az időjárást. Értéktelen semmiségek. Csak éppen arra valók voltak, hogy a tollat mozgassam. Mind Miskolcon, mind itt a legnagyobb tisztaság várt reám. Udvar, szobák, környezet, még a kertem is szinte ünnepi színt öltött. Főképpen a kertem érdekelt, ez az élő bizonysága saját kezem munkájának. Gyümölcse egy szem sincsen, de pázsitja gyönyörű, a fák lombjai dúsak és üde zöldek, ami a rettenetes hernyó-