Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

pusztítás után szinte csodálatos. A szőlőhegyeken, mint hallom, a fák lombajai le vannak forrázva. Ugy feketéllenek, mint mikor a hernyó megemésztette. Félő, hogy nagy részök talán el is szárad. A néhány tőke szőlőm most már világosan mutatja a rendkívül dús termést, melyhez hasonlóval eddig még sohasem kedveskedett nekem. A fürtök nagyok, a szemek kifejlettek. Most már csak kedvező időjárás kívánatos az érleléshez, és még az a szerencse is, hogy majd a tolvaj meg ne látogassa úgy, mint a múlt évben tette. Húgomhoz ma délre megérkeznek a miskolci atyafiak, kiknek látogatását már oly régóta várják és sürgetik az itteniek. Az idő nagyon kedvező reá: tiszta, derült, talán túlságosan is meleg és száraz. Nagy szükség volna egy jó esőre! 1907. augusztus 16. Kedves napot töltöttünk tegnap a miskolci vendégek társaságában. Nemcsak kedveset, de egy váratlan eseménynél fogva emlékezetest is. Itt volt a vendégek sorában Kiss Ferenc Gömör megyében káplánkodó fiatalember is, aki néhány év előtt itt Szentpéteren töltött segédpapsága óta különös hajlamot tanúsított az én húgom unokája, Szűts Jolánka iránt. A hajlamot a leányka is viszonozta. Este a vacsora kezdetén egyszer csak elénk áll a két fiatal, s a férfi rövid, ünnepélyes beszédben kijelenti, hogy ő csak régi óhajtását teljesíti, midőn a karján levő szeretett leánykát, szíve választottját jövendőbeli élettársául ünnepélyesen eljegyzi, s ennek jeléül gyűrűiket is kicserélik. Mindnyájan elámultunk, mindenkire váratlan volt a jelenet. Bizonytalan lépés a jövendő felé, vajha elhamarkodott ne legyen! Most hallom, hogy az ifjúnak, aki a kápláni vizsgát is csak halogatások után, nagy bajjal tehette, még hátra van a lelkészi vizsgája, melyet csak két év múlva végezhet. Addig parókiát nem nyerhet. A vizsga helyes letételéig a parókia nyerése is még sok esélytől függ. Addig bizony elavul az eljegyzés új ingere, ha ugyan nem lazul. Sajnálnám csalódását ennek az érzelmes, okos és gyöngyszívű leánykának. A miskolci atyafiak hozzám is ellátogattak. Megdicsérték házam és kertem nagy tisztaságát, sőt kútvizünk kitűnő voltát is. Néhány rózsám is oly szépen virított, hogy egy igen csinos bokrétát köthettünk Jucikának. Az esteli tíz órai vonattal utaztak vissza. Én magam is búcsút veszek innen holnap reggel. - Ma levelet küldtem Magyarbélre augusztus 18. alkalmából. A régi szép emlékek még mindig élénken tükröződnek lelkemben. Mindig sajnálattal szemlélem, hogy az a szeretetreméltó család, nagy vagyon birtokában, mily kevés örömét és nyugalmát élvezi ennek a rövid életnek. 1907. augusztus 23. Holnap korán reggel indul húgom, hogy Furtán, Bihar megyében leányát, Emikét, Árpádhalmán, Békés megyében fiát, Gyurit meglátogassa, s nálok időzzön néhány hétig. Most egyedül az hívott ide, hogy elutazása előtt vele töltsem ezt a napot. Utazása reggeltől csaknem estig tart, s az bizony, bár vasúton, megpróbálja a gyönge, öreg testet, mely fölött a folyó év december 22-én telik be a teljes hetven év. De különben is mindig jólesik itt időzgetnem rövid ideig ebben a kis azi-