Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

helybenhagyás az igazgatóságtól függ. Minden körülményt tekintetbe véve elfogadhatónak véltem az ajánlatot. Az összeg nem sok, de nekem, míg élek, mégis valami. És valami annak tudata is, hogy verseim halálom után sem maradnak gondozás nélkül. Mindössze is öt napot töltöttem a fővárosban május 3—7-ig. Látogatásokat, kirándulásokat nem tettem. Egy-egy barátságos ebéden vettem részt Szily Kálmán és dr. Farkas László asztalánál, amott Gyulai nélkül, itt Gyulaival. A doktor meg is vizsgálta az én bal oldali bajomat, gyógyszert is adott vagy rendelt, de úgy vettem észre, ő is eggyel szaporította azon kitűnő orvosok számát, akik előtt az én bajom mivolta titok maradt. Május első pár napján még fűtenünk kellett. Azóta reánk szakadt egyszerre a nyári égető forróság 20-25 fok hévséggel. Most már körülbelől látható, legalább a gyümölcsökben, mit várhatunk az évtől. Bizony majdnem semmit. Egypár magas törzsű almafám dúsan virágzik. Minden többi szinte pusztaság. Sőt számos gyümölcsfa vékony gallyai úgy lomb nélkül, mintha elfagytak volna. Törpéim is silányak, megviselte talán a túlságos metszés, talán a túlságos kemény tél. Egyedül a szőlő látszik biztatni meglehetős terméssel. Virágzó almafáim könnyen elérhető alsó ágait ma megpermeteztük vékony gálicfolyadékkal próbául, vajon nem használna-e a gyümölcsfejlődésre és a lehullástól való megmentésére. Ma vasárnap van, s mához egy hétre Pünkösd, midőn ismét vendége leszek ennek a napsugáros, kedves kis hajléknak. Ma van a három fagyosszent első napja: Pongrác. Nem haragszik. Igen szép, nyári meleggel ajándékozott meg. Most reggeli tíz órakor 22 fok a meleg, árnyékban. Ez évben nem hoztam ide kalendáriomot. Ma reggel kezembe akadt egy itt heverő naptár 1901-ből. Látom, hogy a napok sorrendje tökéletesen egyezik a jelen évivel. Akkor is vasárnap volt május 18-án, ma is az van. így lett itt az ócska naptárból új naptár. 1907. május 13. Az égető hévség, mellyel a mai nap beköszöntött, most déli tizenkét óra tájban hirtelen jött sűrű, nagy esőcseppekkel ajándékozott meg. Nem tudom, folytatni fogja-e tovább is, amire igen nagy szüksége volna a régóta szomjazó természetnek. Nem indulhat erősbödésnek a természet a folytonos tikkasztó hőségben. Egyes gyümölcsfák még mind ez ideig sem bírták kibontogatni leveleiket. A körte- és almafák virágait emészti a borsó nagyságú barna bogár, mely leginkább a rózsa kelyhét szokta meglepni. A gyümölcsvirág szikjét megrágja, s azzal terméketlenné teszi. Még nagyobb csapás azáltal, hogy repül. De sokkal nagyobb veszedelem a millió, meg millió apró hernyó, mely sűrű csomókba verődve hemzseg a fák ágai közt, az ágak szárain, sőt fatörzsén is. Lehetetlen gyökeresen eltisztítani. Újra meg újra előkerülnek. Hiába volt a tavaszi szorgalmas hernyózás. Most mintha a levegőből került volna ez az új egyiptomi csapás. Mintha nemcsak gyümölcs, de talán lomb se lesz a fákon. Fővárosi mulatásomról szólva, elfeledtem megemlíteni, hogy özvegy Csiky Kálmánné Gönczy Etelka, látogatásomat pár óra múlva viszonozva, meglátogatott engem Gyulainál, ahol éppen ily célból Görgei Artúr is jelen volt. A derék úrnő