Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

mind engem, mind Artúrt megajándékozott Tacitus minden fennmaradt művének két kötetével, melyet néhai férje, dr. Csiky Kálmán fordított magyarra s adott ki saját költségén a kormány némi segítségével. Közel ismeretem és nagyra becsültem Gönczy Etelka édesatyját, Gönczy Pált, a nevelésügy egykori kitűnő apostolát, s a rá emlékezés csak emeli rokonszenvemet az ajándékozó özvegy iránt, ki most egyik jeles fiát Sárospatakon óhajtaná tanári székhez juttatni. Csiky Kálmán nagy érdemet szerzett Tacitus fordításával. Olvasgatom a könyvet, s látom a rendkívüli gondot, fáradtságot és áldozatot, melyet a fordítás igénybe vett. Könnyen olvasható, érthető. Látszik a nyelv szabályossága, természetes folyékonysága és ereje; de hiányzik az a tacitusi sajátság, mely lapidáns, szinte szaggatott stílusban, kevés szóval oly mesterileg tud jellemezni. Amint egypár helyen az eredetivel összehasonlítottam, úgy találtam, hogy a fordítás terjengős és értelmezi az eredetit. így is nyeresége irodalmunknak. Mivel töltém itt ezt a harmadfél napot? Alig többel, mint a víz lefolyását váró paraszt. Kapkodó olvasás, jól étkezés, kerti pepecselés és unalmas éjszakák. Pár óra múlva (most három óra délután), ha az idő engedi, meglátogatom szüleim sírját, s ez lesz a legérdemesebb s hozzám legillőbb dolog, melyet ezúttal itt végeztem. 1907. május 20. Tegnap és ma Pünkösd ünnepét üljük. Tegnap délelőtt a templomban együtt ünnepeltem a gyülekezettel, mely most nem volt oly népes, mint Húsvétkor. Akiknek hite és meggyőződése szerint Krisztus egész pályafutása és szereplése a keresztfán véget ért, azokra nézve már az azután megtörténtnek hirdetett misztikus események: a feltámadás, mennybemenetel, Szentlélek kitöltetése nem nagy súllyal bírnak. Inkább csak emberek által rajzolt költői eszközei az új hit erősbítésének, melynek rendíthetlen, valóságos alapjai a Krisztus tanításának erkölcsi szabályaiban és életének felséges példájában vannak lerakva. De hát van-e szükség arra, hogy a vizsgáló ész a kijelentésnek e szabályokon kívül eső minden más részétől mindenkit egyformán megfosszon? Tegnap népes családi körben töltöttük az estét kedvező idő mellett a magas hegytetőn, Vadászy Pali pincéjében. Gyönyörrel kínált bennünket az alattunk elterülő gyönyörű tájkép szemlélete. Ennél bajosabbat a Sátán sem mutathatott volna Krisztus urunknak, midőn őt megkísértette. Beleolvadtam a társaságba, de lelkem inkább csak a régi emlékekkel foglalkozott. Azok kísérnek engem mind Miskolcon, mind különösen itt. S az öregség furcsa ajándéka az, hogy könnyen és élénken újulnak meg előtte kivált a gyermekkor emlékei. Előttem inkább, aki most is ugyanazon vidéken élek, ugyanazon utakat járom. Vége most a kis kertem örömének. Nem szívesen sétálok már benne. Tönkreteszi s részben már tönkretette a hernyók újra meg újra megjelenő tömege. Sűrű csomagokban rezsegnek a fák ágai közt. Ha ma elpusztítjuk, holnap újra ott vannak. Lehetetlen kiirtani. Nem bírunk vele. El fogják emészteni az utolsó lombot is. Bár magok a fák meg ne sínylenék! Amely kegyetlen volt a rendkívüli tél, úgy látszik, olyan áldatlan lesz az egész esztendő, a politikai esztendő is.