Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Csak a napokban értesültem a hírlapokból Láczay Szabó László sárospataki jó barátom aug. 22-én történt haláláról. Nagy érdeme van a hegyaljai szőlők újratelepítése körül, maga is igen terjedelmes szőlőterülettel mutatván jó példát. Egyházkerületi gyűlések alkalmával egypárszor nagyon szívesen látott vendég voltam házánál, s megnyerte különös rokonszenvemet és tiszteletemet kedves, szellemes neje, akinek mindenre kiterjedő gondját, ügyességét, ízlését tükrözte az egész környezet. Ma írtam neki részvevő és vigasztaló sorokat. 1906. augusztus 29. Szepessy Gyulánál töltöttem egy kedves napot. Délig kedvező időben elég eredménnyel vadásztunk, ami gyönyörű sík mezőn, réteken történvén nem volt valami nagyon fárasztó, s a szép természet szemlélése a fáradságot is könnyűvé tette, szinte feledtette. Délután kedves társalgással töltöttem egypár órát. Gyula két szép felserdült unokája, Erzsike és Terike (a Laci gyermekei) rendkívüli szívességben részesítettek. Amannak imakönyvébe, emennek emlékkönyvébe - fölkérésökre - néhány szót kellett írnom. Azt mondták, nekik elég, ha csupán a nevemet írom is oda. Nem is sokkal többet írtam. Holnapra ismét meghívtak szinte elmaradhatlanul. 1906. augusztus 30. Nem mentem Berentére. Tegnap délután Lossonczy Jenővel vadásztam a szentpéteri határban, s annyira kifáradtam és kimerültem, hogy nem éreztem magamban kedvet és erőt még ma is fáradozni, tehát három napon egyfolytában. Szepessy Gyula ma reggel elküldte értem a kocsit. Levélben tudattam vele elmaradásom okát. Tegnap valamennyi fáról leszedtük az almát. Dacára a nagy lehullásnak mégis összekerült jó mennyiség. Alig van közte néhány, amely férges ne volna. Kiválogatva ma délután beviszem magammal Miskolcra, a többi ittmarad húgaimnak. Az ősz közeledése lassankint mutatkozni kezd. A lombok kezdik halványra változtatni élénk zöld színöket. A mezőkön, melyről csaknem egészen le van takarítva az év áldása, kezd elömleni az a bús vonás, mely a közelgő enyészet előhírnöke. Szép, derült napjaink járnak, de már azok is csak őszi napok, melyeknek kezdete és vége rendesen hideg, s napközben is rendesen hiányzik régi, teljes ereje. Hőmérőm ma reggel 7 fok meleget mutatott. Nemrég 12-15 volt reggelenkint. 1906. szeptember 12. Visszaemlékezem erre a napra, amint tíz évvel ezelőtt beleszövődött életem folyamába. Jól emlékezem: gyönyörű, tiszta, napfényes őszi délután volt, oly szép, hogy bár elmúlt a hév nyár, talán a pisztrángok még mindig örömest kapkodtak a horogra tűzött csalétek után a Hámori-tó vizében. Hogy' is nem áll őrt előttünk parancsoló tekintetével a józan hideg ész akkor, midőn a felgyúlt szenvedély egy önfeledt pillanatban magvát hinti el sok hosszú év botor tévedésének és természetellenes vergődésének! Szívesen fedeznők később nyomainkat a felejtés fátyolával, de a nyomokból mint folyvást világító bolygó tűz világít ránk a múlt