Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

idők emléke, és sokáig kell várnunk és lakolnunk, míg a fölébredt önvád elunja olvasni eltűnt éveink zavaros lapjait, s behunyja a szemét, s nem háborog többé, ha megnyugodni próbálunk azon, hogy mindezt önmagunk akartuk így, hogy ami megtörtént, afelett aggódni hiábavalóság, hogy a végzet így határozott felet­tünk, hogy gyógyíthatlan sebet mégsem ütöttünk magunkon. Ezt kiforrja lel­kűnkön az idő, mint szerelmes kéz által az élő fa kérgébe rovott betűket. Mint aki sűrű erdőben, hosszú, tekervényes, csábítgató úton törtet előre, hogy útja végén meglássa azt a tündérkastélyt, melyről andalító regék csengenek fülébe, s midőn odaér látja, hogy az egész egy kisszerű rom, melyért fáradni, áldozni nem volt érdemes. E lapokon, abból az évből alig találok erre vonatkozólag néhány sor feljegy­zést. Ezt a megemlékezést éppen az évforduló alkalmából úgy teszem ide, mint parányi fejfát egy feledésnek átadott sírhalomhoz. Szeptember 6-án vendégeim voltak az összes szentpéteri és miskolci atyafiak a Jézus kútja felett levő szép kis pincémben. Kellemesen töltöttük ott az estét szinte tíz óráig. A múlt évben elmaradt ez az összejövetel, melyet pedig én évenkint egyszer igen örömest óhajtok megtartani, annyival inkább, mert az a kis kedves hajlék, mely ezelőtt sok ideig vidám barátkozások úgynevezett „kis kápolnája" volt, az idő múlandósága miatt lassankint mindig némább és elhagyatottabb lesz. Azok, akiket ott gyakran dalra gyújtott a jókedv, örökre elhallgattak, elköltöztek, a még élő kevesek kivénültek. Legtöbbször egyedül látogatok már ide, s magam elé idézgetem itt a múlt emlékeit. 1906. szeptember 13. Régóta nagy hőség és szárazság tikkasztotta nálunk a tenyészetet. A mezők kiégtek. Az emberek már szinte kétségbeestek a jövő iránt. A fák lombjai azon­ban, csudálatos, folyvást eléggé üdén zöldeltek! Tegnap megjött a várva várt eső egész nap kevés szünetelés mellett folytonos permetezéssel. Mára virradóra azon­ban egész éjjel sűrűn és bőven omlott, úgyhogy utcáinkat sár és pocsolya borítja, s most is sűrű cseppekben hulladoz. A hőmérő reggel 10 fokra süllyedt. Tegnap leszedtük a gömbölyű körtéket. Itt volt az ideje, mert már több mint fele lehullott. Többi körtéim is csaknem kivétel nélkül hulladoznak. Előbb kell azokat is letakarítani, mint gondoltam. Még a Léderer-féle tizennégy nagy kör­téből is lehullott már tíz. Már egypár fáról, úgy látom, akár most is leszedhetném, de a folytonos eső gátol. A jövő hétre kell halasztanom, ha majd kiderül az idő. Szőlőm azonban rendkívül sok és gyönyörűen kifejlett. Ilyen még sohasem volt. Becsületére válik a „megjegyzendő" Szűcs Jánosnak, aki azt ez évben jó rendbe szedte. Azért mondom „megjegyzendő"-nek, mert ez a különben igen értelmes, okos szőlőmívelő beszédjében minden lépten-nyomon ezt a szót használja. Hagyom a szőlőt szeptember végéig, vagy addig, míg tökéletesen meg nem érik, ha addig kegyelmeznének a tolvajok. Most különben a folytonos száraz, meleg időjárás miatt minden korábban érik, mint rendesen szokott. A kukoricát e na­pokban mindenütt letörték, amit máskor csak Szent Mihály-nap táján szoktak. A szőlő - mint mondják - a hegyeken csaknem teljes éredésben van. Kevés bort, de

Next

/
Oldalképek
Tartalom