Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)
Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)
egy-két percre túlságos meleg is, amiből esőre lehetett következtetni. Most tizenkét óra tájban valóban úgy is mutatkozik. Híves borult. Szinte lecsöppen. Pedig már azt kezdtem hinni, hogy megembereli magát az idő, s az én kedvemért nyájasra változik, mint a bártfai látogatás napjaiban. Reggelben a meleg nap arra bírt, hogy megfürödjem. Mióta itt vagyok, kívántam. Ma a különösen a kínosan töltött éjszaka után. Levelet írtam tegnap Hanvay Zoltánnak Lucsivnára, ma J.-nak Bártfára. Legalább ezzel is elfoglaltam kissé magamat. Mert itt is kezd nyakamra nehezedni az üres idő. Délután Gaál Jenő látogatott meg Ó-Tátrafüredről. Mondja, hogy az „illusztris asztaltársaság" tagjai már mind együtt vannak, sőt egypár új taggal meg is szaporodtak, ígértem, illetve üzentem, hogy a csütörtöki és vasárnapi látogatásokat most is meg fogom tenni, bár ez idő szerint az itteni jó ellátás nem ösztönöz úgy arra, mint a múlt években. Az idő egész estig szépen kitartott. Tátraszéplak 1906. július 18. Levelet kaptam válaszul Hanvay Zoltántól. Mint mindig, most is érdekesen ír. Folyvást a haza sorsa tartja lelkét elfoglalva. Nemigen bízik a jobb jövőbe. Nem gondolja, hogy egyhamar józan útra térjen „a szavazó nemzet". Úgy látszik, el van keseredve egészen az embergyűlöletig. Ami már túlzás és minden tekintetben káros álláspont egy oly kiváló szellemű magyar embertől. Borong, borong folyvást. De eddig még tűrhető. Zoltán azt írja, hogy harminc éves tapasztalása szerint július hónapban nem való még a Tátrába jönni. Korán van. Az idő akkor még mindig félelmes, bizonytalan. Aligha igaza nincs. Bár én eddig július második felét majd mindig tűrhetőnek tapasztaltam. Ezek a napok is, mióta itt vagyok, nem éppen panaszra méltók. Ma az egész délután derült, napfényes, meleg volt. Levettem az őszi felöltőt, s könnyedén mentem - most először a felső erdei sétautakra. Olvasgattam Rousseau értekezését „az emberek közötti különbségekről". Eléggé unalmas olvasmány. Nehéz megérteni, hogy mit akar bebizonyítani. Mintha azt akarná, hogy a valódi ember, aminőnek azt a természet rendeli, csak az eredeti vadság állapotában található. Séta közben látom az utak szélén, hogy bőven mutatkozik és érik a feketeáfonya, melyből tavaly egy szemet se láttam. Nyílni kezd a sűrű violaszerű Erika is. Tavaly későbben kezdett. Tátraszéplak 1906. július 19. Az idő igen alkalmas volt arra, hogy átsétáljak O-Tátrafüredre „az illustris társaságba", melynél e napra Gaál Jenő által már néhány nap előtt bejelentettem. Szívesen fogadtak. Az asztal vendégei: Széchényi kanonok, Kállay Albert, Szabó Guszti, Nagy Ödön - ezek a régiek, Tarkovics József és Csengery Lóránt - ezek