Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

az újak. A kanonok most is finom borával látta el a társaságot. Mindnyájan felette sajnálkoztak Horváth Lajos elmaradásán. Hibáztatták, hogy nem jött. Gyöngeségét el nem fogadták mentségül, sőt azt mondták: éppen azért kellett volna jönnie. Nagy Ödön elmondta, miért lépett vissza a váltó és keresk. törv.szék elnökségétől. Nem annyira politikai ok, mint régebbi elhatározás és egy kis érzékenység. Hatvankét éves életkor, harminckilenc éves szolgálat. Jól tette. Ebéd után visszasétáltam szép, meleg időben gyakran pihenve és olvasgatva. Négy óra tájban egy kis harmat kezdett permetezni, de csakhamar megszűnt. Estefelé volt valamivel több. Most itt vannak velem az „Olcsó Könyvtár" egypár füzetén kívül Goethe, Schiller, Bürger és Arany Oszikéi. Schillert nézegetem. Lefordítottam hamarjában a három strófából álló dythyrambot, inkább csak azért, hogy beletörődjem a versírásba, melyet hónapok óta nem próbáltam. Tátraszéplak 1906. július 20. Szép enyhe napra virradtunk, ámbár délfelé esni kezdett egy kis permeteg. Levelet írtam Horváth Lajosnak, képeslapot Irma húgomnak, aki holnapután, e hó 22-én ünnepli névnapját. Közben-közben igenis forrón sütött a nap, s a leverődött füst és pára esőt jelzett. Úgy is történt. Délután négy óra tájban megindult s rövid ideig jó sűrűn hullott. Azután elállott, de az ég folyvást borús, esős maradt. A felső sétányokon bolyongtam. Szöktem a délutáni álmosság elől. Vörösmarty verseit vittem magammal. Nem tartotta a lelkemet eléggé ébren. Csakhamar szobába kergetett az eső. Nálam ma reggel, nyitott ablak mellett 19 fok volt a meleg; most öt óra tájban, eső után 17 fok. Nyugtalanít, szinte bosszant, hogy nem bírok hangulathoz jutni valami költeményféle írása végett. Várom, mindig várom. Mert hiszen írnom kell. Tátraszéplak 1906. július 21. Vége a szép időnek, legalább jelenleg. Ez éjjel nagy eső esett, s még ma is esik. A szobába szorultunk. A levegő is meghűlt. Ilyenkor bizony „beül hozzánk az unalom". Űzni próbáljuk olvasgatással, levélírással, még jó, ha nem alvással. Én is néhány képeslapot írogattam most. De nem lehet zúgolódnom az időre. Egy hétig szépen kitartott. Ideje volt egy kis változásnak, csak soká ne tartson. Tegnap tizenkét darab kajszin barackot küldött nekem a kertemből Jolánka, a húgom. Inkább csak tréfásan kértem ezt tőle otthonlétemben, „quasi ad recognitionem iuris dominalis". Nem valami szépek s érettek. Ezért jöttek el sértetlenül. Nem úgy, mint a tavalyi nagyon is túléredettek a „puszedlikkel" összefolyva, összeforrva. Tátraszéplak 1906. július 22. Ez éjjel ugyancsak megfáztam a takaró alatt. A tegnapi eső nagyon lehűtötte a levegőt. Ma reggel a szobában 9 fok volt a meleg; komor, hideg, szeles, esős időnk