Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

önállóan is kiadja mostanában magyar, német, angol nyelven. Mondja, hogy az ő feladata nem a keresztyén vallás terjesztése, hanem ott, ahol már terjedőben van, annak intézményekkel és intézkedésekkel való megerősítése. Gyulai búcsúzóban a lelkére kötötte, hogy a távolban se feledkezzék meg a magyar irodalomról és nemzetről, amit ő meg is ígért. A nekem szánt ováció részlete volt az is, hogy egy Glatz nevű festesz kétszeri ülés után szénrajzban elkészítette arcképemet a „Nemzeti Szalon" igazgatójának a megbízásából. Se a hűség, se a helyzet nem felelt meg várakozásomnak. Nem törődöm vele. Gyulai azzal bocsátott el: na, te ugyan meg lehetsz elégedve itteni fogadtatásoddal. Oh, hogy' ne! - sőt annyira meg vagyok, hogy szinte nyugtalanít, s jólesik falusi „fészkembe" vonulni előle. Négy-öt nap sok nekem a fővárosban, kivált tél idején. A szabad természet alszik, a színházakba nem vágyakozik a fülem. Társ nélkül megszáll az unalom. Fölemlítem, hogy megfordult eszemben Kazinczy Gábor és Tompa hozzám írott leveleinek egy könyvben kiadása. Sok érdekes, sok apróság, de együtt mégis némi közvetlen tüköré az író kedélyvilágának. Gyulai helyesli, s azt mondja, biztos kiadója lenne a „Franklin". Majd meglátom... Idejövetelem fő célja most szőlőtőkéim és rózsafáimnak a föld alól felszedése. Előbbi években korábban történt ez, most a folyvást tartó hideg, szinte fagyos idő gátolt. Reggelenkint sokszor jeget találunk. A fagylaló szél nem szűnik. A hőmérő ma reggel is két fok meleget mutatott. De tovább már mégsem halasztóm a felszabadítást. Félek, hogy a föld alatt károsan ki fog hajtani mind a rózsa, mind a vinyege. A törpefák közt a körték rügyei nagyon szépen mutatkoznak, fejledeznek, de a hideg gátolja, visszaveti, szomorúvá teszi a fejlődést. Bennünket is szomorít ez a makacs, télies időjárás, mert már február elkezdett szoktatni a meleg, szép, tavaszias napokhoz. Április első hetén már határozott tavaszodást vártunk. Most még a felszabadított rózsát is féltenünk kell egy éjjeli fagytól. Házam körül is mindig van valami javítni való. Most is csaknem egészen új kéményt kellett raknom, s javítanom a falakat. Nyugtalanító is, költséges is. Ma és holnap itt maradok. Legalább kedves, meleg szobácskám napsugaras levegőjét élvezem. A kerti sétálgatás sem kellemes most a hideg miatt. Pedig a szobán kívül ez itt egyedüli élvezetem. 1906. április 4. Pár óra múlva visszaindulok. Kertemben a legszükségesb tennivalókat elvégeztem. Rózsafáimat fölszedettem a föld alól, s rendbe hoztam. Gyümölcsfáim tövénél a földet feltányéroztattam. Most már várni fogom a következőket. A mutatkozó rügyek még most nem valami sokat ígérnek, de most még korán volna helyesen ítélni felölök. Egy törpe körtefácskám duzzadó bimbóiban most is gyönyörködöm. A rózsák mintha egy kissé soványan, szegényesen kerültek volna ki a föld alól. A mai nap nyájasabban folyt le. A levegő megenyhült; a hideg szél megszűnt. Fényes, meleg tavaszi nap ragyogott a természetre. Csak a setét politikai láthatár nem akar derülni.