Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

1906. április 3. Holnap, szerdán lesz egy hete (márc. 28.), hogy visszaérkeztem Budapestről az „Akadémia" nagygyűléséről. Március 23-án mentem, s akkor délutáni öt órakor részt vettem a tagválasztó nagygyűlésen. A gyűlés népes volt. Sokan jelentek meg nemcsak szavazatra jogosult tagok, de mások is. Az első osztály csaknem egyhangú ajánlatára hármunkat választottak tiszteletbeli tagoknak. Gyulaira nemmel szavaztak öten, reám hárman, Thewrewk Emilre ketten. Nem mondom, hogy jól nem esett a megtiszteltetés s a sok oldalról irántam nyilvánult rokonszenv, de az arra való különösb érdemet most sem találom magamban, hacsak magas életkoromat annak nem veszem. Azt is hallom, hogy ebben a megtiszteltetésben az is volt egyik fő ok és cél, hogy az ekként megürült rendes tagsági három hely más érdemesekkel töltethessék be. Ez aztán engem is megnyugtat. Vasárnap, március 25-én Toldy-emlékünnepet ült az „Akadémia" a T. születése századik évfordulója emlékére. Az ünnepély minden tekintetben fényesen sikerült. Költeményemet magam olvastam. Egészen tiszta hangomnál és hangulatomnál voltam, úgy mint óhajtottam. Előadásomnak reményem fölötti általános zajos hatása volt. Ez az ünnepi közönség először és talán utoljára hallott engem mint felolvasót. A gyűlést követő közebéd a „Hungáriában" volt. Ott is bőven kijutott nekem a csaknem magasztalásig emelkedett megemlékezésekből. Thaly Kálmán pohárköszöntője annyi dicséretet halmozott rám, hogy szégyenelni kezdtem magamat. Gyulainak is bőven kijutott, aki most hagyta el harminc évig viselt jegyzői hivatalát az első osztályban, s akit szintén most emeltek tiszteletbeli tagságra. Ővele szokás szerint évődtek a pohárköszöntők és nem köszöntők. Szikrázott köztök az éle és a humor. Szombaton, március 24-én Szily Kálmánnál nem volt megtartható az ebéd felesége betegsége miatt. O is, Gyulai is velem együtt Görgei Arturék asztalához voltunk hivatalosak. Élvezetesen töltöttem körükben néhány órát. Örvendtem különösen az Artúr egészségi jó állapotának, aki január óta élete kilencvenedik évét tapossa. Szigorú rend szerint, szigorú házi felügyelet alatt él, új meg új jeleit tapasztalva a tiszteletnek és elismerésnek. Kedden, március 27-én Gyulait és engem dr. Farkas László, a Gyulai orvosa vendégelt lucullusi ebéddel. A szeretetre méltó, kedélyes, szellemes orvos-agglegény szintén idős, hajadon nővérével visz háztartást. Egész környezete, berendezése csínt, jó ízlést és jóllétet mutat. Könyvei, képei, bútorai közt sok a becses darab. Úgy hallom, terjedelmes és nagy jövedelmű orvosi gyakorlata van, kivált a főrangúaknái. Gyulai útján régebben ismerem. Rokonszenvvel vonzódom hozzá, amit, úgy látom, ő is viszonoz. Gyulainál találkoztam gróf Vay Péterrel, gróf Vay Ábrahám katolikussá lett unokájával. Gondolom, jezsuita. Szikár, magas, fiatal pap. Egymáshoz közel álló szürke szemeiben bizonyos lappangó tűz, nyugtalanság és alattomosság mutatkozik. Családjáról, amint előtte emlegettem, úgy látszott, nem akart sokat tudni. Misszionárius a Távol-Keleten, Koreában és Japánban. Ottani élményeit és tapasztalásait érdekesen írja a „Budapesti Szemlében". Azokat könyvbe foglalva