Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

ő rendkívül elgyengült állapotát láttam, nehezen lesz valami. Hiszen ez a szörnyű hőség, ha úgy tart, csakugyan nem való utazásra, különösen két elaggott zarándoknak nem, s azok közt is legkülönösebben az egyiknek nem. A „Krajcáros Újság" („Friss Új.") itt is maszlagozza a népet. Házfelügyelőnk rendesen azzal traktál, mikor itt vagyok. Bizony főleg az a hírlapi maszlag tette be nekünk az ajtót. Sub titulo: sajtó: szabadság! 1905. június 11. Pünkösd első napja. Emlékezés a keresztyén vallás terjesztésének első nagy erőfeszítésére és sikerére, mely úgyszólván az egyház megalapítására vezetett. Történetét a Biblia éppoly csudálatos színben állítja elénk, mint a feltámadást és a mennybemenetelt. Nem a képeket kell vizsgálnunk, hanem az alattok vagy bennök rejlő eszmét. Eléggé szép fényes, derült napunk van; kissé híves, szeles. A legközelebbi napokban, kivált e hó 8-án (Medárdus) bő esőzésünk volt; hellyel-közzel záporeső. A már rendkívül kiszáradott, szomjú természet egészen megújult. Tegnap, amint a temető partjáról letekintettem a Sajó völgyére, szinte a tavasz erőteljes pompájában zöldellett előttem a mezőség. Föléledhetett az emberek reménye, akik a folyvást tartó nagy hőség és szárazság miatt a tavalyinál rosszabb esztendőt jósoltak. Kertemben is dúsak a zöld lombok. Szépen fejlődik, ami kevés gyümölcs maradt. Itt-ott abból is lerázott a nagy szél. Rózsáim rohamosan egyszerre kivirítottak a múlt meleg napokban. Most teljes pompájokban állanak rendkívül gazdag virítással. Kevés, alig tizenöt-tizennyolc darab a gyűjtemény, de gyönyörű szép... „Huc vina... et nimium breves flores amoenos ferre iube rosae, dum res et aetas et sororum fila trium patiuntut arta! " 1905. június 12. Szokott módon tölt el az ünnep első napja. Roppant népes gyülekezet ájtatoskodott a templomban s járult velem együtt az úrasztalához. Rendkívüli körülmény miatt az egyházi beszédet nem az esperes, hanem a szomszéd kondai pap tartotta. Jó külsejű, fiatal férfi, de igen rossz szónok. Megöli a modorosság, mely kivált a hanghordozásában nyilvánul. Beszédjéből különben nem sokat hallottam, s éppen nem épültem. Magyarbélről kaptam tegnap kedves levelet. Senki sem ír nekem oly szívesen, hosszan, részletesen, érdekesen, mint Lillike. Esz, kedély s irántam melegen érző szív sugárzik felém soraiból. Csecsemő kora óta szemem előtt fejlődött, s azóta kísérem őt rokonszenvem, sőt szeretetem melegével; kísérem most is, midőn már három szép gyermeket takargat édesanyai szárnya alatt. Örvendettem, hogy épen itt, e kedves magányban jutottak kezembe sorai. Néhány nappal ezelőtt báró Radvánszky Béla keresett fel engem Miskolcon. Arról értesített, hogy Gyulai legközelebb ígéretet tett neki, hogy engem nemsokára meglátogat, s akkor velem együtt Kazára is kirándul. Erre a látogatásra kért engem is a báró. Még most is alig hiszem, hogy Gyulai beváltsa az ígéretet. Oly igen gyöngének hagytam el őt május közepén, bár mint a báró állítja, ő már most elég