Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

sárgás, lisztszerű fövénnyel, melyből, bármerre járunk, még az erdőben is porfelleg verődik körültünk. Ehhez járul az is, hogy a növényzet mindenütt le van forrázva. A zöld pázsit eltűnt. Valami szomorú hatással van ránk az elcsüggedt természet. Ezt érezzük még a levegőben is. Ma dél felé kövér esőcseppek kezdtek hullni a szinte derültnek látszó égből. Lassankint mind jobban borult. Dörögni is kezdett, s meg-megeredt egy-egy jótékony kis permeteg, mely legalább elverte az út porát. Felvidultunk s remélni kezdjük, hogy a víz mégsem apadt ki egészen a fellegekből. A levegő lehűlt. Tegnap Riedl Frigyes tanárral találkoztam az erdei sétányon. Alsó-Tátrafüreden hűsöl néhány napig. Gyulait emlegettük, hogy mily jó volna neki egypár hetet itt pihenni velünk a fenyvesek árnyékában. De őt erre bírni alig lehetne. Gyakran hívogattam - siker nélkül. Pedig itt is szintúgy vagy még inkább volna módja olvasgatni, írogatni, mint otthon, ha a felséges természettel barátkozni megunna. A nap unalmát én is olvasással űzöm. Hoztam néhány könyvet, s ide küldik egypár hírlapomat. Most Zola Igazság című regényével ölöm az időt. Ez csak éppen arra is való. Tátraszéplak 1904. július 19. A tegnapi meglehetős esőcske után ugyancsak megváltozott a levegő. A nyári forróság megszűnt, talán csak egy időre. Most reggeliben bizony felillett ránk a melegebb felső öltöny. Séta közben jólesett keresnünk a naposb oldalakat. Az utak is megszabadultak a portól s kellemesen járhatók, míg újra föl nem száradnak. Kedvemért itt szállásom közelében a sétaút mellett helyeztek el egy lócát egy fiatal fenyő alatt. Itt szoktam üldögélni már a múlt években is. Innen tisztán láthatom az előttem álló Kárpát-bércek egész sorát, középen a legmagasabb Gerlachfalvi (Ferenc József)-csúccsal. Gyakran töltöm itt az időt. Ki győzne betelni ez óriások szemléletével, s azok felett és mellett a felhőknek, kivált naplementekor, itt látható isteni színjátékával! Tátraszéplak 1904. július 20. Annyira lehűlt a levegő, hogy már ma szinte őszies hideg van, s meleg ruhát kellett öltenem. Bár a nap eléggé sugárzik az itt-amott felhős égről, a hideg szél ugyancsak csökkenti annak melegét. Szívesebben vagyok most itt a szobában, mint kívül a szabadban. Változatosság nélkül folynak a napok, éppen úgy, mint az előbbi években. Nyugodtan, háborítás nélkül élhetek az üdítő természetnek s a semmittevéssel határos apró pepecselésnek. Még csak az sem nyugtalanít, hogy innen vagy onnan reám különösebb érdekkel bíró levelet várnék. Nem várok. Tegnap verset is írtam, melyre a rég tartó száraz, forró időjárás adta az ösztönt. Tárgya: Jupiter Pluvius, az esős Jupiter. Ez furcsa! Mikor éppen azzal foglalkoztam, szinte váratlanul megeredt a rég várt eső, s rendesebb kerékvágásba zökkent az időjárás.