Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Mennyire elharapódzott már vidékünkön is a szocializmus felforgató törek­vése, mutatja az, hogy itt Szentpéteren a múlt héten majd minden kapura ki volt ragasztva egy nyomtatott lázító kiadvány, mely tömörülésre hívja fel a népet a fennálló rendszer lerombolására. Az aláíró, mint hallom, egy valahonnan idevető­dött köszörűs. S ez mind akadálytalanul történik, éppúgy, mint azon utcai lapok árulása, melyek egymással versenyezve űzik a nép lelkének megmételyezését, jó­zan eszének erőszakos felforgatását. Ki mondhatná meg, hova vezet a szabadság ilyetén túlhajtása? Hová a tömegek mélységeiben forrongó az a szenvedély, mely az egyenlőséget az egyén előretörekvésének letiprásáig, úgyszólván az egyén meg­semmisítéséig akarja kiterjeszteni? Előfutárja-e ez az emberiség haladásának? Le­hanyatlik, hogy ismét fölemelkedjék? 1904. március 9. Közelegni látszik a tavasz. Enyhült a levegő. Nemrég gyönyörű, verőfényes napjaink jártak. Az egész természet élvezni látszott. Több mint egy hónapi távol­lét után én is vágyakozva jöttem ide. Némi tisztogatási munkát és előkészítést vé­geztettem gyümölcsöskertemben. E tavaszon mintegy tíz darabot kell pótolnom törpefácskáim sorában, s mindenek felett a fák erős nyesegetését és az ágak ritkítá­sát, amint eleitől fogva évről évre elmulasztottam, s most már helyre sem hozható a mulasztás. Szinte jólesik, hogy van mivel foglalkoznom. Magam is hozzálátok az apró kerti dologhoz. Ki-kifáradok, s széles divánomra dűlve jólesik a pihenés. Jólesik az ily munka és gondolkodás, jólesik az ahhoz kötött remény, amely, ha megcsal is, nem veszem már azt oly rossz néven ezután, mint eddig vettem. Ez az én kis szülővárosom is belépett mostanában a közmívelődés sorába. Vannak a családoknál „zsúrok", vannak „felolvasó estélyek", „hangversenyek", „kaszinók", sőt van itt „hírlap" is, mely szolgálni törekszik a nyilvánosságot. De amit a körülmények vagy a szellemi szükségek hoznak létre, az csakhamar elmúl. A város nevezetességei közé tartozik az, hogy itt egy fiatal nő pár héttel eze­lőtt, első szülése alkalmával két csuda-ikerszülöttnek adott életet. A két kislány­csecsemő arccal egymáshoz fordulva hasokkal együvé vannak nőve. Kifejlettek, egészségesek. Most a miskolci kórházban vannak elhelyezve. Mondják, hogy elkü­löníteni őket életszervük összenövése miatt lehetetlen. Rövid időn el kell múlni­ok. Az élők gondolkozhatnak a természet ezen visszariasztó, csudálatos játéka fe­lett. A szülék mit érezhetnek, hogy a család fájának mindjárt első fakadásakor így gúnyolódik velők a gondviselés? A babonás nép okát keresi a szerencsétlenségnek. A fiatal nő a szomszéd faluból került ide nem rég. Ott lánykorában szeretője volt, aki őt így átkozta meg: „sohase légy boldog, múljunk el mind a ketten gonoszul". A legényt csakhamar azután agyonütötte a villám. Az átok másik része most kezd teljesülni... A nép, kivált a katolikus rész, szentül hiszi. 1904. március 10. Tegnap elvégeztem a kertben, amit szándékom volt elvégezni. A magas tör­zsű gyümölcsfák ágait jól megritkítottam, hogy a közelültetés hátrányait vala-

Next

/
Oldalképek
Tartalom