Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Mennyire elharapódzott már vidékünkön is a szocializmus felforgató törekvése, mutatja az, hogy itt Szentpéteren a múlt héten majd minden kapura ki volt ragasztva egy nyomtatott lázító kiadvány, mely tömörülésre hívja fel a népet a fennálló rendszer lerombolására. Az aláíró, mint hallom, egy valahonnan idevetődött köszörűs. S ez mind akadálytalanul történik, éppúgy, mint azon utcai lapok árulása, melyek egymással versenyezve űzik a nép lelkének megmételyezését, józan eszének erőszakos felforgatását. Ki mondhatná meg, hova vezet a szabadság ilyetén túlhajtása? Hová a tömegek mélységeiben forrongó az a szenvedély, mely az egyenlőséget az egyén előretörekvésének letiprásáig, úgyszólván az egyén megsemmisítéséig akarja kiterjeszteni? Előfutárja-e ez az emberiség haladásának? Lehanyatlik, hogy ismét fölemelkedjék? 1904. március 9. Közelegni látszik a tavasz. Enyhült a levegő. Nemrég gyönyörű, verőfényes napjaink jártak. Az egész természet élvezni látszott. Több mint egy hónapi távollét után én is vágyakozva jöttem ide. Némi tisztogatási munkát és előkészítést végeztettem gyümölcsöskertemben. E tavaszon mintegy tíz darabot kell pótolnom törpefácskáim sorában, s mindenek felett a fák erős nyesegetését és az ágak ritkítását, amint eleitől fogva évről évre elmulasztottam, s most már helyre sem hozható a mulasztás. Szinte jólesik, hogy van mivel foglalkoznom. Magam is hozzálátok az apró kerti dologhoz. Ki-kifáradok, s széles divánomra dűlve jólesik a pihenés. Jólesik az ily munka és gondolkodás, jólesik az ahhoz kötött remény, amely, ha megcsal is, nem veszem már azt oly rossz néven ezután, mint eddig vettem. Ez az én kis szülővárosom is belépett mostanában a közmívelődés sorába. Vannak a családoknál „zsúrok", vannak „felolvasó estélyek", „hangversenyek", „kaszinók", sőt van itt „hírlap" is, mely szolgálni törekszik a nyilvánosságot. De amit a körülmények vagy a szellemi szükségek hoznak létre, az csakhamar elmúl. A város nevezetességei közé tartozik az, hogy itt egy fiatal nő pár héttel ezelőtt, első szülése alkalmával két csuda-ikerszülöttnek adott életet. A két kislánycsecsemő arccal egymáshoz fordulva hasokkal együvé vannak nőve. Kifejlettek, egészségesek. Most a miskolci kórházban vannak elhelyezve. Mondják, hogy elkülöníteni őket életszervük összenövése miatt lehetetlen. Rövid időn el kell múlniok. Az élők gondolkozhatnak a természet ezen visszariasztó, csudálatos játéka felett. A szülék mit érezhetnek, hogy a család fájának mindjárt első fakadásakor így gúnyolódik velők a gondviselés? A babonás nép okát keresi a szerencsétlenségnek. A fiatal nő a szomszéd faluból került ide nem rég. Ott lánykorában szeretője volt, aki őt így átkozta meg: „sohase légy boldog, múljunk el mind a ketten gonoszul". A legényt csakhamar azután agyonütötte a villám. Az átok másik része most kezd teljesülni... A nép, kivált a katolikus rész, szentül hiszi. 1904. március 10. Tegnap elvégeztem a kertben, amit szándékom volt elvégezni. A magas törzsű gyümölcsfák ágait jól megritkítottam, hogy a közelültetés hátrányait vala-