Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

soktól, az egész építmény sikerültnek mondható, még inkább, ha huzamos időre teljesen biztosítva van az épület annyi jövedelme, amennyiből az építésre felvett kölcsön és a fenntartási költség kikerül. Nem kevésbé örvendetes az is, hogy a mi impozáns, régi, nagy templomunk elavult, rozzant kőkerítése helyett szép új (és bizony drága) vasrácsozat van készülőben, s a jövő hó folyamán talán már el is készül. Hosszú vajúdás után, önkéntes adakozás útján indult meg a vállalat: de biz' a költség legnagyobb részét mégis a hívek vállára kell hárítani kivetés útján. Ma nálam volt egy pillanatra Erzsi húgom, a barcai papné négy gyermekével: két fiú, két lány, kiknek egyike az én keresztlányom. Bizony nem kevés gondot ad nekik ennyi gyermek nevelése. Pedig hármat már iskoláztatni is kell. Szívesen járulok olykor némi apró segítséggel, de biz az alig valami, nem annyi, mint a jó akarat. Itt a házamnál is annyi mindenféle költség fordul elő gyakran, hogy különböző címek alatt ugyancsak lapos az erszényem, mikor Miskolcra visszatérek. De ezt a költséget veszem legörömesebb. Ezt a kis hajlékot úgy alakíttattam át s úgy használom, amint boldogult szüléim életében gyakran említettem, hogy használni fogom az ő halálok után. Itt érzem leginkább, hogy mindig velők vagyok! 1902. augusztus 31. Rekkentő a hőség. Árnyékban is 22-24 fok délelőtt. Leperzselődik minden. A mező kisült, kopár, alig nyújt valami szűk eledelt az állatoknak. A szőlő is, most az egyedüli meglehetős termés, veszni indul, ha még néhány nap így tart az idő. Nem fejlődik, csak nyomorog. Ami néhány alma és körte maradt egy-két fámon, az is mind férges, és lehull. Tegnap már azt is megdézsmálta egy itt nagyon ismert néma zsiványkölyök. Rajta kaptuk, de megugrott. Ma már a községház börtönében ül. Legföljebb egypár napot ül, aztán kiszabadul, s folytatja a megszokott tolvajlást. A mai égető hévségben a temetőre sem látogatok ki. Tegnap délre érkeztem, főképpen kertem megszemlélése végett. Most délután az öt órai vonattal visszatérek, hogy holnap reggel egyik barátom kérése folytán részt vegyek a gimnáziumi javítóvizsgákon. Bizony van a mi gimnáziumunkban elég javítani való, nemcsak a tanulókon, de a tanárok némelyikén is: higgadtság, eszélyesség, közlékenység, szeretet hiánya, sokszor még a kellő szakismereté is. Főleg pedig a bizalmat gerjesztő, szelíd bánásmód. Ha igaz volna az, hogy gyűlölték az istenek azt, akit tanítóvá tettek: az is igaz, hogy gyűlölték vagy nem szerették az oly gyermekeket sem, akik az ily tanítóknak lettek tanítványai. Amely versecskének első strófáját május 20-án ötletként jegyeztem e lapokra, ma egy kilenc strófából álló költeménnyé egészítettem ki. A szülőföldet éneklem abban, amiről már annyiszor dallottam. Szűk érzelem- és képzeletvilág, de hatása nálam maradandó. 1902. szeptember 7. Tegnap korán reggel jöttem ki Miskolcról Szepessy Gyulához Berentére. Ott délelőtt és délután is, ameddig csak az idő engedte, fogolyvadászattal mulattuk magunkat; én különösen igen jó eredménnyel, s gyönyörködve kedves kis vizslám ügyességében és hevessége mellett is jó tulajdonságaiban. Este idejöttem haza a