Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

magam kis „fészkébe", s bizony erősen megéreztem a nap fáradalmait, amelyeket vadászat közben úgyszólván észre sem vettem, pedig a rendkívüli hőség, kivált délelőtt nyolc órától tizenegyig, ugyancsak gyötört bennünket. Most voltam e vadászidényben az első vadászaton. Vágytam már arra különösen hűséges kiskutyám kedvéért is. Már ma borongós az ég, egyszer már cseperegni is kezdett. Bárcsak megindulna a jótékony eső, melyet régóta epedve vár az égető hőségben szomjazó természet. A kiszáradt föld már a kertemben is nagy nyílásokban repedezik itt-ott. Az a néhány alma és körte is, ami még megmaradt, férgessé lett, s egytől egyik lehullt. Még a szőlő tartja magát legjobban, bár el van késve, s némely fürtön a szemek még most is borsószem nagyságúak. 1902. szeptember 27. Tegnap délután főleg azért siettem ide, hogy ami kevés körtetermésem volt, leszedjem. Jó bővecskén termett téli „Esperes" körtémet már legnagyobb részben úgyis ellopta a szomszéd, de amit meghagyott, még tovább is a fán hagyom, míg csak teljes érettségét nem veszem észre, mert eddig még sohasem tudtam élvezni s éredésre juttatni a gyümölcsét a korai leszedés miatt, még májusban és júniusban sem. •ól tp. 7J 26. kép. Gyulai Pál verse Szűts Jolán emlékkönyvében Különös veszedelem érte azonban e hét elején szőlőmet, mely pedig az idén szép termést hozott. A legnagyobb mértékben elfagyott. Levelei össze vannak perzselve, leszáradva foszlanak. Az éretlen fürtök fagyos, elsárgult, beteg színűek, azok többé nem lesznek hasznavehetők. A valamirevalókat ma leszedem. Ilyen időre a legvénebbek sem emlékeznek, hogy szeptember vége felé fagy pusztította volna a szőlőhegyeket. Most úgy hallom, hogy itt is, de a felsőbb vidéken másutt is elpusztította s tönkre tette a már szinte kézben tartott dús szüret reményét. Miskolcon is e hét első napjain néha egy fok hideget vagy egy-két fok meleget mutatott reggelenkint a hőmérő. De ott a szőlőbeli károkról tegnap még nem hallottam. Holnap lesz egy hete, hogy meglátogatott Szily és Gyulai. Hosszú kéregetésem és várakozásom után végre eljöttek. Szily csak két napig mulatott nálam, de Gyulai egy hétig. Nagyon megörültem látogatásoknak. Mind én, mind jó barátaim nagyon szívesen láttuk őket. Meggyőződhettek, hogy szeretjük. Most már illő volna nekem is ellátogatni hozzájuk, de nehezen mozdulok, csak a tétlen nyugal-