Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Tátraszéplak 1902. július 18. Ez a legunalmasabb nap, mióta itt vagyok. Reggel sűrű köd borította az egész vidéket. Közben-közben esett is; sőt éjjel, mint a talaj mutatja, nagy esőzés volt. Egy pillanatra sem láthattuk a napot. Nyakamon ült az unalom, sehogy se bírtam elűzni. Alom, olvasás, apró pepecselés mind nem használt. Nincs előle hová menekülni. Ha nagy társalgó terem volna a vendégek számára, rajtam az sem sokat segítene, valamit mégis. Teplicben ilyenkor legalább néztem a fedett nagy sétányon a hullámzó sereget. Azzal is telt az idő. Itt ki-ki a maga fészkében tartózkodik ilyenkor. Tátraszéplak 1902. július 19. A tegnapi esős, ködös, szomorú idő után, úgy látszik, vidámabb nap következeik: olyan határozatlanul derengő, melynek elborulásától mindig tarthatni, annyival inkább, mert a havas bércek nagy része füstölgő fellegben úszik, s a nap is csak úgy bujkál felettünk. Reggelizés után jól megfürödtem a tiszta, langyos kádfürdőben. Az én breslaui szép szomszédném harmadfél éves kisfiával szintén elvonult, magános életet él itt. Nincs társasága. Mégis úgy vettem észre, hogy egy társaságot, a fiatal doktorét gyakran és szívesen fogadja a verandáján. Bent a szobában is úgye? Nem tudom. Tegnap este nyolc-kilenc óra közt látogatott hozzá, amikor már kissé más megítélés alá eshetik az orvosi ütértapogatás. Délután csakugyan megeredtek lassan-lassan az ég csatornái. Estefelé sétára indultam a tátrafüredi ösvényen. Az első kilométerig érkeztem. Sietve kellett viszszafordulnom. Jól összeázva értem haza. Tátraszéplak 1902. július 20. Egyre tart a csúfos, borongós híves idő. Nem tudom, átmehetek-e Tátrafüredre egy jó ebédre, amint szándékomban van. Sűrű köddel van borítva a láthatár, különösen a bércek... Bosszant, hogy otthonról senkitől sem kapok levelet. Pedig némelyre nézve mindig várakozásban vagyok, nyugtalankodom. Bolondítom magamat. Csakugyan átmehettem egy jó ebédre, úgy láttam, hogy a borongós idő megengedi. De bizony mikor délután két óra tájban visszajöttem, csakugyan megáztam egy kissé. Ha folytonosan így viseli magát az időjárás, nehéz lesz itt kitartanom szinte még három hétig. Mulatság helyett szobai rabság. Itt az ember, ha ki nem mehet, sehová sem mehet. Untat még az írás, olvasás is. Tátraszéplak 1902. július 21. A mai nap tűrhetően folyt le. Hűvös és néha szeles is volt, de többnyire verőfényes. Jó sokat sétáltam, kivált fenn az erdőben. Egy messze terjedő sétaútra találtam a magaslaton, melyről eddig nem volt tudomásom. A múlt évben ilyenkor