Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

azon a fennsíkon bőven volt a szamóca és a feketeáfonya. Most híre sincs. - Otthonról levelet kaptam ma egyik húgocskámtól. Sok apró hírei közt annak örültem a legjobban, hogy sírhalmunk igen szép s igen jó rendben van. Elnézem itt ezeket a csatangoló turistákat, akik itt naponkint különböző távoli vidékről érkeznek s rövid pihenés után tovább vándorolnak. Sokszor nők is trappolnak vélek felakasztott ruhában, batyusán, hosszú turistabottal. Furcsa látvány és különös szenvedély! Se a magam fejét nem adnám rá, se a feleségemét; már tudniillik ha feleségem volna. Fiataloknak még megjárja. Hiszen 1846 nyarán magam is megmásztam a lomnici csúcsot... de itt vén szakállas embereket is látok köztök és rég elvirult hölgyeket. Tátraszéplak 1902. július 22. Ma két hete érkeztem ide. Hosszúnak tetszik ez a rövid idő, mert sok volt benne a rossz nap és az unalom. Egészségemet tekintve sem érzem valami jótékony hatását az itt időzésnek; mindamellett, hogy itt soványabban élek, mint otthon, éjjel gyakran háborgat a bal oldalam. - Ma süteményeket kaptam Miskolcról Jucikától. Bizony jólesik itt a cudar ellátás mellett, s jólesik a szíves megemlékezés. A mai nap kissé hűsen, kissé szelesen folyt le, legalább eső nélkül. Ez is ritkaságszámba megy. Tátraszéplak 1902. július 23. Eléggé tűrhető, híves, borongós napunk volt, a sétára nemigen csalogató. Én mégis átsétáltam O-Tátrafüredre. Vonzott a jó ebéd is, meg a társaság is, mely pár nap óta Ivanovics Gyurival megszaporodott. Most az ebédet kissé paprikásnak találtam. Egy marhahús 60 Kr, egy pecsenye egy forint. Ily árakhoz mérve a reggelit és a vacsorát és a szobát is - jól megtömje tárcáját, aki öt-hat hétig üdül OTátrafüreden... Csak nem kapok levelet onnan, ahonnan fontos ügyben kapnom kellene. Minden nap várom, sosem érkezik. Ez a bizonytalanság napról napra függőben tart, s jobban bosszant, mint a biztos lemondás. Itt ugyan nem az érvényesül, hogy ígérni nehéz, mert az a szilárd embernél annyi, mint megtartani; itt inkább az érvényesül, hogy ígérni könnyű, mert megtartani úgysem éppen szükséges. Tátraszéplak 1902. július 24. A nap minden különösebb jelentőség nélkül folyt, az idő éppen olyan, mint tegnap; olvasgattam s pepecseltem is valami bírálatfélét egy versfüzetről. Sétálgattam is, futottam az unalom elől, melyet még fokozott pár nap óta meghűlésből eredő rosszullétem. Tátraszéplak 1902. július 25. Meglehetős szép napunk volt, de még mindig késik az igazi, állandó, meleg nyár. A lég folyvást hűvös, s legalább rólam nem kívánkozik le a téli gúnya. Úgy