Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Egész éjjel fogfájással kínlódtam. Oktalan fölhevüléssel magam okoztam magamnak. Oh, beh sokszor elítélem magamat, mikor nappali vagy éjjeli csendességemben magamba szállva elkövetett lépéseimet szemlélgetem, bírálgatom; azokat a lépéseket, melyeknek egyedül csak magam vagyok legjobb ismerője s legilletékesebb bírálója! Még ha óhajtottam volna sem maradnék most itt több napon át. Nem arra való ez a locspocs idő, midőn ki sem léphetni a szobából. Holnap reggel visszatérek. Különben is megvan arra egyéb okom is. 1901. március 19. Itthon, a rokonok közt töltöm nevem napját. Már a múlt évben is így szöktem ide ezen a napon Miskolcról. Szökünk az elől, aminek hajdan örvendeztünk. Az idő elő-elő hozza az alkalmakat, de mit ér, ha már nincs meg bennünk a régi képesség azoknak élvezésére? A leggyönyörűbb, meleg, tavaszi napsugár ömlik be délre néző ablakaimon. Az egész átmelegült levegő a tavasz érkezését jelenti. De azért a szendergő természet alig észrevehetőn nyitogatja itthon szempilláit. Az én gyermekkoromban ezen a napon a temetőpart zöld pázsitján kikircs-bokrétásan, vígan ugrándozott és labdázott az iskolás gyermeksereg. Ez volt annak a majálisa. Most bizony messze járunk azoktól az időktől: szinte egy hónapot estünk hátrafelé. Ma még csak az őszi vetések zöldülnek a határban. Egyebütt mindenfelé várakozó, szürke kopárság, legföljebb a bokrok és fák rügyei dagadnak itt-amott. A múlt hétből öt napot Budapesten töltöttem az „egyetemes ref. énekügyi bizottság" értekezletén. Az énekeskönyv reformálása vagy javítása tárgyában Fejes István elnökhöz beérkezett szövegeket vizsgáltuk, hogy azokból egy kötetben a közönség kezébe adjuk megbírálás végett azon darabokat, melyeket egy vagy más tekintetben fölvételre alkalmasaknak tartottunk. Sok van azok közt szép, de sok gyarló is. Csaknem mind papok munkája, amint eleitől fogva hittem, hogy ők ennek az ügynek legtermészetesebb, leghivatottabb munkásai. A tapasztalandó vélemények alapján ebből az ideiglenes kötetből fogjuk aztán egybeállítani a végleges énekes gyűjteményt. Ha sikerül a munka — s bár fogadnák azt szívesen mint szívok és szájok szerint valót a gyülekezetek! -, abban a legfőbb érdem Fejes Istváné lesz, aki nem mint a vállalat vezetője és folytonos buzdítója, de mint a zsoltárok és dicséretek nagy részének átdolgozója, a gyenge szövegek javítgatója is kivette a munkából az oroszlánrészt. Az én nevem ott sajnos egy kis gyönge eredeti énekkel s egypár zsoltár megegyengetésével szerepel. Szegény háztól ösztövér bárány. 1901. március 20. Tegnap csakugyan népes családi ebéddel és vacsorával ültük meg a névünnepet, melyben régi barátunk, egy miskolci kedves család tagjai is részt vettek. Estefelé fölsétáltam a temetőre. Rég nem látogattam már oda: talán valamikor a tél derekán. Jólesett sírboltunk csinos rendbenlétét szemlélnem. Alig kell annak halmát egy kissé gondozni, ha a tavasz a maga teljességében megérkezik. Már most is szépen kezdenek soronként mutatkozni az árvácskák, melyeket húgaim a múlt ősszel ültettek oda.