Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 1. 1892-1907 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1892-1907)

Délutáni öt órakor a gyorsvonaton Pozsonyba repültem. Útközben bámulva láttam, hogy a hegyek: Bazin, Szent György, Pozsony hegyei a leggyönyörűbb erőteljes szőlőkkel díszlenek. Ott még minden a régiben maradt. De mint későb^ ben hallottam, a phylloxera már ott is ütögeti fel a fejét szórványosan. Esti hét óra tájban értem Pozsonyba. Akkor mindjárt megtekintettem Mária Terézia fehér márványból készült, nagyhírű lovagszobrát, melyet az ezredéves fennállásunk emlé­kére készíttetett Pozsony városa. Szép, de nem éppen kifogástalan részletei vannak. Július 27. Reggel mindjárt részletesebben megszemléltem a várost. Nem is­mertem meg benne a régmúlt idők emlékeit. Nagy és szép város lett belőle, amint tőle telhetett. Nagy német város. A színházzal szemközt áll Hummel német ze­neművész arannyal bevont mellszobra. Mondják, hogy télre az idő viszontagság ellen védeni deszkabódéba zárják. Jobb lenne soha ki nem bontani onnan. Elragadóan szép a Duna jobb partján fekvő városliget. Ott a természet és a művészet kezet fogva valami remeket alkotott. Meg nem állhattam, hogy „bolygó hollandi" létemre éppen onnan ne küldjek meleg üdvözletet annak, akivel lélek­ben együtt élveztem a liget gyönyörű részleteit. Még azon nap délután öt óra tájában Magyarbélen szálltam ki, ahol az őrház­nál a kedves Lillike várt reám kocsival. Nálok töltöttem három örömteljes napot, elhalmozva a szeretet és barátság folytonos bizonyítékaival, s gyönyörködve ott az ő nagyúri, kényelmes, ízléses elhelyezkedésökben, melyhez képest Miskolc leg­följebb csak egy kegyeletes nyomorult fészek gyanánt tűnhetik föl. Július 31-én este hat óra után végre kikötöttem csónakomat az elhagyott rév­parton. E napon útközben olvastuk Bismarck halálának hírét; másnap vettük a tudósítást Arany Laci elhunyásáról, mely engem rendkívül meghatott. Itthon vagyok. Egyedül vagyok. Szívem a nagy ürességben meg-megmozgatja sóvárgó érzelmeit, mint tapintószálait a félénk csiga. Várni és remélni! 1898. augusztus 4. Hosszú szünet után végre hazajutottam. Utolsó ittlétem óta változatos esemé­nyekkel folytak napjaim. Csakugyan igénybe vettem a trencsén-teplici fürdőt. Jú­nius 26-án érkeztem oda, és július 26-án hagytam el. Szorgalmasan használtam me­legforrásait az orvos utasítása szerint. Ott is hagytam lábfájásom nagy részét, de egy kis részét bizony hazahoztam magammal. Gyönyörű az egész fürdőtelep, kü­lönösen a mellette emelkedő bükkerdős hegység, melynek árnyékában magános sé­táimon több élvezetet találtam, mint az idegen színű tarka-barka fürdőtársaságban. A július 26-ától 3-áig terjedő öt napot hazafelé utaztomban kirándulással töl­töttem. Meglátogattam útközben Pöstyént visszataszító, poros, unalmas, árnyék nélküli helyzetében, Pozsony városát, melynek Mária Terézia márványszobra és hasonlíthatlan szép városligete, igazi tündérliget a Duna jobb partján, ragadta meg figyelmemet. Három teljes napot július 27. délutánjától 31. reggeléig. P. Erzsi és Lillike kedves társaságában élveztem Magyarbélen, gyönyörködve a kastély, a park és a gazdaság kiváló szépségében, s mindenekfölött az ő szíves szeretetökben, melyet irántam minden lépten-nyomon tanúsítottak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom