Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

Arnóc Jankó szógája

csinált, levonták a béréből. Néha, főleg aratáskor, csépléskor be­vonták a munkába a feleségét, gyermekeit is egy parányi fizet­ségért, vagy „köszönöm a jóakaratodat"-ért, esetleg egy-két kéve tüzelőt adtak érte télen: venyigét, vagy kukorica-napraforgókórót. - Ej, nem jó erre gondolni sem! - így az apa, de a gyerekek nem hagyták. - Volt-e maga szóga, édesapám? Meséljék már erről is egy ki­csit! Minden gazda megveri a szógáját, mért veri meg? A szóga meg akkor mért nem veri vissza? Hiszen Kicsi Pesta is van olyan erős, mint Balázs Palkó! - csiripelték egymás szavába vágva. - Meg Palkó bá részeg is volt biztos, láttam, a pincéből jött fel, csakúgy támolygott. Petának csak meg kellett volna lökni egy ki­csit, és elesik! Ehelyett meg csak hagyta, hogy az ostorral üsse Palkó bá! Miért? Fájhat ám az Petának is! - En biztos nem hagynám magam! Neki ugranék a vasvillá­val, kersztül szúrnám, mint a kutyát, az anyja... — harciaskodott Gyuri, a legjámborabb. - Nézzétek! Az azért nem úgy van egészen! Nem mindenkor csak az erő számít. Toldi is, Kinizsi is erősebb volt a királynál, mégis szófogadó szolgák voltak. Az úr, az úr, ő parancsol, a szol­gának meg a szolgálat a dolga, mióta világ a világ. Az úr, ha akarja, a szolgáját meg is verheti. - Igaz, tanultuk is az iskolában a régi rómaiak történetéből, hogy az urak a szolgát még meg is ölhették, ha akarták. - Mára, csak annyi a változás, hogy most már megölni senkit sem szabad, csak akit a törvény halálra ítél, gyilkost vagy más go­nosztevőt. - Meg hazaárulót, mint Görgey volt 1848-ban.! - De édesapám, maga kinél volt szóga? - kapja fel Gyuri újra a fonalat. Öli a kíváncsiság, mért kell megverni a szolgát. - No, akkor üljetek le, elmondom, hogy jártam Arnóc Csirmaz Jankóéknyi. Már mindegyik csupa szem-fül volt. Imádták, ha az apjuk mesélt, az szentírás volt számukra. Hogy mi a Szentírás? Annak csak szimbolikus jelentését tudták, vagyis azt, hogy az színtiszta igazságot jelent, mint például az apjuk szava. - Ahogy megszületett Judi, az első gyerek, nem mentem summásnak, elszegődtem egy gazdához szógának. -Nekünk nincs is Judi testvérünk! - kotyog bele Laci, az éles eszű. - Az még az első feleségemtől való gyerek volt!

Next

/
Oldalképek
Tartalom