Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

Arnóc Jankó szógája

- Akkor hogy van ez? Édesapámnak két felesége is van? - Nem, te nagy okos, de anyátok nekem már a második feleségem, az első meghalt. - Meghalt? Mikor? És Judi is, mikor? - Előbb erről meséljék, aztán a szógaságról! - No, jó. A század elején nősültem először, egy Takács Judi nevü jányt vettem feleségül. Szép jány volt, szerettük is egymást, de szegény később tüdőbeteg lett, s meghalt. Tőle született három lány, meg egy gyermek, Gyurika. Sajnos, a lánykák egy-két éves korukban meghaltak, csak Gyurika élte túl az anyját. Judi, az anyjuk 13-ban halt meg, úgy hét-nyolc évet éltünk együtt. Sajnáltam az asszonyt, de Gyurika mellé anya kellett, hisz még csak akkor kezdett eljárni. Anyátokkal a summásságon ismertük meg egymást, elvállalta Gyurikát is, akit a summásgazda felesége - jószívűségből - befogadott a konyhamalacok közé. Nagy kacagás. - Hát az meg már mi? - Olyan kisgyerek, aki még nem tud dolgozni a határban, de a konyhán már hasznát veszik. Fát hoz be, hamut visz ki, zöldség szemetjét, szóval ilyesféle könnyű munkára már befogható. Ezért enni kap. Ez a konyhamalac. Akkor nyáron már anyátok mosott mindkettőnkre, és megszerette az amúgy eleven, de szófogadó gyereket. - 1914 őszén megesküdtünk. 1915 januárjában, ahogy arról már beszéltem is, bevittek katonának. Mire hazaértem, 21 januárjára egy másik gyereket találtam Gyurika helyett, Jóskát a bátyátokat. Gyurika is meghalt, még öt-hat éves korában, ahogy anyátok mondta tüdőbajban. - Akkor most már tudod? - fordul Laci felé, és egy barackot nyom a feje búbjára. - Ühüm, és mi volt Arnócéknyi? - Mondom, elszegődtem, de bár ne tettem volna! - Miért, miért? - Azért, mert félig ha kitöltöttem az időmet, otthagytam őket. Máig is hiába kérem a béremet! - Mi kárt tett édesapám? - Én, fiam, semmit, de rám fogták, miattam döglött meg egy csikó meg egy kisbornyú. - Hű! — szörnyülködtek a gyerekek, ez nagy kár, szörnyű nagy kár!