Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

A summásélet

elkerüljék. Az óriási kalászost is elosztották, mert sok volt a dóit rész. Tizenöt kasza vágta a summásoknál az életet, tíz a cselédeknél, a végén mégis dupláját vágták le a kövesdiek, mint az ottaniak. Ezen ott már senki sem csodálkozott. A kövesdiek mindig is jó munkás hírében állottak. Gyuri már eló're megbeszélte Judival, hogy párba állnak. Hatodik párként állította okét a gazda. Szép, egyenes táblába álltak be eló'ször, eró's, sűrű tavaszárpába, jó sörnek valóba. A nap déleló'tt tíz óra tájban már harmadmagával sütött, szelló' sem moccant, sehol egy szemernyi felhó', mely egy kis parasztfoltot vetne rájuk. A mozgatásra az árpából kezdett felszállni a por. Az izzadtsággal elkeveredve csípett, mart, különösen leült a hajlatokban. Estére a fehér nép már alul is viszketett. Nem csoda, akkor még nem ismerték a zárt alsóneműt, az embereken is bó' gatya volt, a szűkgatya csak késóhb jött divatba. Végre dél lett, a közeli faluból kihallatszott egy alumínium csengésű harang halk szava. — Mennyivel különb, igazibb a mi harangunk - jegyzi meg valaki. — Ne feledd, asszony, a mi harangunk sokkal nagyobb, s igazi ércből van, nem vasból, pléhból, alumíniumból! — Mi az az érc? — Mi, hát mi, réz, bronz, arany meg ezüst — szólt méltatlankodva ennyi butaság hallatán a komoly férfi. Erról több szó nem is esett, hisz alig volt köztük olyan, aki három eleminél többet járt volna. Az iskola nem volt kötelező', aki ment, ment, aki nem, nem. Szegények voltak, szükség volt a munkájukra már nyolc éves korukban. Kistestvért istápoltak, libát ó'riztek, Szentandrásra szerzó'dtek, a fiú gyerekek már kapáltak, jószágot legeltettek, az ólban segítettek. — Dél van, emberek, ebéd! - zengett az örömteli bejelentés, s csakugyan feltűnt a kocsi, amelyik az ebédet hozta. A kocsin maga a gazdaasszony, a summásgazda felesége meg egy segítség. Szétrakták a hatos meg az ötös tálakat

47 a földön egy-egy hevenyében összedobott kéve árnyékában. Mindenki tudta, melyik tálhoz tartozik. Ünnep volt ez a mai nap! A megszokott savanyúbab helyett ma tejfellel, tejjel habart langyos meggylevest ettek, s mivel éppen szerda volt, tészta a máa summások egy tálból étkeztek öten-hatan