Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

A summásélet

szállított dolgok épségéért ő felelős teljes summás bérével, teljes önmagával. A választás azért esett őrá, mert a banda férfitagjai közül egyedül csak neki volt eddig köze a lóhoz, ő értett a hajtáshoz valamennyire. Itt vette először hasznát a Bosnyák Gyuráéknál eltöltött két-három évnek. Visszagondolt, hogy is volt akkor. Felült az ülésre, egy deszkadarab a szekéroldalon keresztbe téve, rajta egy hitvány pokróc. A kocsi meg volt már rakva a vasúthoz szállítandó búzászsákokkal. Nem tudta, milyenek a lovak, csak azt látta, hogy nem csikók már, de azt is, hogy izgatottak. Óvatosan gondolta. És ahogy otthon tanulta, határozott mozdulattal markolta meg a gyeplőt, picit meghúzta, éreztette a lovakkal, hogy kézben vannak. Szétnézett a rakományok, a zsákokon, az úton maga előtt, szerencsére az száraz volt, a lovakon, a szerszámokon, s egy ostorlegyintéssel, „Na Jézus segíts"-csel indította a lovakat. A két erős, pihent jószág nekifeszült a hámnak. A tíz-tizenkét mázsa búza nehéz volt, de Gyuri örömmel tapasztalta, hogy a két ló egyszerre indított, igaz, a jelzést is egyszerre kapták, így mozdult is a súlyos rakomány, s gördült immár könnyebben a négy kerék is jellegzetes, súlyos kotyogással. Gyuri csatát nyert! Ha ő maga is idegesen kapkod a gyeplővel, ostorral, ha hangoskodik, mint a fuvaroskocsisok, a lovak is nyugtalanabbak lesznek, nem mozdulnak egyszerre, félerővel nem mozdul a szekér sem, hisz nagyon súlyos, tépik, szaggatják a hámot, istrángot, magukat is. Szóval kész a baj. De hála Istennek, Gyuri úgy tette a dolgát, mintha mindig két lovat hajtott volna. Az ispán a kastély ablakából nézte az új kocsist, a summásgazda meg a magtárajtóból. - Adta büdös kölyke, milyen jól csinálja! - oszlott szét a feszültség a gazda gyomrában, s érezte, jól választott a Gyuri gyerekkel. - De bírja-e majd a zsákolást? Az állomásra, a termény feladásához már az intézőnek kellett kimennie. Befogatott egy sihederrel a bricskába, s azzal - gyorsabban haladva -, megelőzte a terhes kocsit. Nézte a legénykét. - Ügyes! Az állomáson jött aztán Gyuri számára a neheze. A kocsiról a vagonba fel kellett hordani a zsákokat, s szoros rendben leraknifelrakni egymásra. Egy nagy darab veres sváb paraszt, illetve uradalmi cseléd várta. Az segített vállára emelni a zsákot.