Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)
A csordásbojtár
- Eriggy utána! — kiáltotta a csordás újra, de most már a kutyának. Az aztán visszaterelte az elbitangolt állatot. Délig elvoltak valahogy több-kevesebb futkosással. Délben a csordakúthoz terelték a jóllakott jószágokat. Eddig csak a lába fáradt, most azonban a karja, dereka is megtanulta, hogy a csordáskodás nemcsak ostorpattogtatásból áll. Másfél óráig húzták a vizet az irdatlan nagy favályúba, míg minden állatot megitattak. A csordás beleállt a kútba a káva alatt vízszintesen elfektetett pallóra, elkapta a kútostort. Az ostor végén hatalmas dézsa himbálózott, őt pedig a gém végére küldte. Előkerült egy hosszú kötél, azt a koloncra kötötte, a kolonc fölrepült a levegőbe, de a kötél végét elérte ugorva. A csordás megmerítette a dézsát, ordított: - Húzzad! Húzzad hát, az istenedet! O teljes erejéből húzni kezdte a kötelet. - Húzzad hát! - jött az újabb sürgetés. S így ment ez egész nyáron, őszön, míg a csorda be nem szorult az istállókba. A kimerültségtől mozdulni sem tudott, szerencsére az itatás után a csorda békésen elfeküdt a kút körül, megindult a kérődzés. Olyan az, mint manapság, amikor a fiatalok rágógumiznak. Ok is haraptak délre. Kenyér, szalonna, vereshagyma volt az ócska tarisznyában. Ezt Gyuri cipelte végig az úton, majd a térdét verte, olyan hosszú volt a szára, pedig induláskor rövidebbre kötötték. Az erős, szívós fiatal gyermekszervezet átvészelte az első napok keserveit, és aratásra már fel sem vette a napi munkát. Esténként a kürttel próbálkozott. Meg is tanult őszre, de sosem tudta olyan szépen fújni, mint Jani bátyja, akit élete végéig magázott, mert az volt a szokás, hogy az asszony magázta az urát, a lány a legényt, az öcs a bátyát, a nővért, ha egy év volt közöttük, akkor is. Ez volt az alapvető tiszteletadás a kor számára. Arca, karja kicserződött, meztelen lába kérgessé vált, holmi apróbb tüskét, gurdonyt 26 észre sem vett. Ha ostor volt a kezében, nem félt még a felnőttektől sem. Oda ütött vele pontosan, ahová szándékozott. A gazdának hírt adott, ha látta, hogy tehenük folyatott 27 . Ennek főleg az asszonyok örültek, hisz ők várták nagyon a kisbornyút, a friss gur ásztej et az elles utáni első fejesből. A jó hítövises gaz teheneknél nemzési aktus
