Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

A csordásbojtár

rért adtak is neki egy darab bélest, vagy egy pille 28 kenyeret két­három evésre való szalonnával, vagy érő gyümölcsöt. De nem min­degyik. Aki nem adott semmit, mert zsugori volt, annak többet nem szólt, hiába kérdezgették. Helyette csúnya gondolatok fogal­mazódtak meg agyában tehénről, bikáról, az asszonyról meg az uráról. Ehhez volt is már némi tapasztalata. A csordás, Misa bá ugyanis elunta az övegységet, vagy inkább azt, hogy mivel lecsón és paprikás krumplin kívül mást nemigen tudott főzni, bár ezeket Gyuri is szerette, úgy határozott, újra nó'sül. Idehozott a fene va­lahonnan egy tenyeres-talpas nőszemélyt. Még nem lehetett öreg — vélte Gyuri — , mert minden foga megvolt, meg oszt 29 volt olyan szája, mint a bécsi kapu. Az asszony a legelő' szélén találkozott Misa bával, amikor egy esó's nap után épp gombát szedett. Ahogy lehajolt, s a szél is fútt egy kicsit, a kelleténél jobban fellebbent az amúgyis csak térdig éró' szoknyája. Nem matyóban volt, azért tűnt fel Gyurinak, de Misa bának méginkább. - Ne hajladozz, te asszony - vág oda tréfásan -, mert a bika meglátja a micsodád, rögtön neked ugrik - Még a bika, de a bika terelője inkább! - nevet vissza az asz­szony, s ahogy illik, jónapot kíván. Szóval nem kövesdi - állapítják meg magukban mind a ketten a ruhájáról, meg a jónapotról. Kövesden csak aggyonistennel kö­szönnek, vagy dícsírtessékkel. Aki nem így, az csak másvidéki le­het. Később a beszélgetésből kitudódott, hogy füzesabonyi, az ura meghalt, ő gyermektelen, s egy darabig itt lakik, mert itt cseléd­kedik, de nincs megelégedve a helyével, mert a naccságos asszony örökösen csak parancsolgat, küldözgeti jobbra-balra, lássák, most is gombára fáj a foga, ereggy Róza, szedj gombát, mert a piacon nagyon drága. - Hiába no! Csak egy asszony tud ennyit kelepelni egy szusz­ra -, válik ellenszenvessé máris Gyurinak, de Misa bának meg épp ellenkezőleg. Ez a menyecske nekem való lesz! — erősödik meg benne a gon­dolat, amíg vagy egy órát körömködik körülötte egyre inkább be­lemelegedve. Elég az hozzá, hogy az új után meg is tartották a szerény lagzit. A pap három vasárnap a nagymisén kihirdette őket, nincs-e valakinek ellenvetése az egybekelésüket illetőleg, s 28 karéj, karaj, szelet 29 és

Next

/
Oldalképek
Tartalom