Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)
A csordásbojtár
ve volt szerszámokkal. A fal mellett egy nagy ócska stelázsi 24 , polcain százig való kaptafa, madzaggal párban összekötve, hogy el ne keveredjenek, a másik falon kisfűrész, nagyfűrész, keresztfűrész, lombfűrész még vasfűrész is. A belső sarokban kerti, házi szerszámok, kisbalta, fejsze, szekerce, kalapácsok, még tízkilós is. A másik sarokban nádtető' javításához használt eszközök, ezeknek a nevét még nem ismerte. A gyalupad tetején egy most elkészült kerekes-guzsaly trónolt. — Jani sógor, kié lesz ez az új guzsaly? — Tié, tié, hát a mottoháté! A guzsaly attól a perctói kezdve elvesztette minden varázsát, s ha nem tisztelte volna sógora aranykezét, tán szét is tördeli. Szerencsére még az nap elvitték. Másnap a tizenkét esztendó's Jani bátyja toppant be, ő már nagy volt, kész kenyérkereső', három éve csordásbojtár. Akkora ostora volt, amilyet kilenc éves öccse még csak nem is látott, hisz csak a kocsin használt lóostort ismerte. Annak pedig vékony, karcsú, hosszú nyele, rövid, egyméteres cifra, vékony szíja volt, amellyel cirógatták a lovakat, nyáron pedig elhajtották a bögölyöket, hogy ne csípjék a jószágot. De ez az ostor! A nyele rövid, rövidebb, mint a gyerek karja válltól csuklóig, s olyan vastag, hogy hajlítani lehetetlen, olyan forma, mint egy rövid paradicsomkaró. A markolata simára munkált, a kézbeesó' része kigömbölyítve, ki ne csússzon könnyen a kézből. A nyél másik végén eró's vaskampó, abba láncszemként egy ugyanolyan eró's rézkarika befűzve, ebból ered a szíjból fonott ostor, olyan vastag fonású, mint egy felnó'tt hüvelykujja, vagy vastagabb is egy kicsit. Egy jó araszra megint egy rézkarika, majd egy harmadik is, ezek adják az ostor lendületét, erejét, de egyben a díszét is. Közben a kezdetén még hétágú fonás egyre keskenyedik, a végén már csak három ágú. De az ostornak még nincs vége. A három ágból az egyik vastagabb, mint a másik kettő, s kiválik úgy egy méternyire, ez a csapó, s ennek végén van a rafiából vagy lófarokból készült jó három arasz hosszú, hatalmasakat durranó, konduló hegy. — Hogy kell ezzel bánni? — Majd megtanulod! Épp azért jöttem. Hallottam, hogy a Felsőegri utca csordához bojtárt keresnek, mert aki volt, meghalt, nem bírta a tüdeje. No, elszegődsz-e? polcos állvány edénynek, szerszámnak
