Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

A csordásbojtár

bíró és a jegyző' még itt is elfért, itt intézték a falu ügyes-bajos dolgait. - Szóval, mondom, az ütést kihevertem, válaszképpen két hónap múlva betörtem a gyerek fejét egy nagy kővel. A gyerek már negyedikes volt. Az anyja ordítva jött hozzánk: - Hol az a büdös külyök?! Megnyúzom elevenen, ha elém kerül! De én már akkor a szénapadlás sarkában lapultam. Sokáig kiabált, sokáig tartott, míg Borcsa néném lecsendesítette. - A cene egye meg, a cene egye meg, csak kerüljön elém, tudom, Istenem megadom neki, kiadom a részit, az biztos! - így Borcsa néném. Én pedig tudtam, hogy ma este túrós bélest is kapok, mert jól kibabráltam a haragosával, s Borcsa néném nem volt hazudós! - Édesapám, mi az a cene? - Az, Lacikám, a fene, csak a régi öregek cenének mondták, mert a fene szörnyű betegség volt, ezt nem illett senkinek kívánni. A harmadik őszön már nem mehettem iskolába, mert meghalt Bosnyák Gyura bátyám. Ezzel az iskoláskorom be is fejeződött. Mai napig is sajnálom. A csordásbojtár Nem lakhattam tovább Bosnyákoknál, a fia nem nagyon szívelt. Haza nem mehettem, a mostohám azt mondta, ha hazamegyek, kiszúrja a szemem. Azzal már egyszer volt bajom. Elmentem hát Petrány Kata nénémékhez, az apám testvéréékhez, az öreg Lokhe sógorékhoz, ők gyereketlen pár voltak. Lokhe sógor rendes neve Lokoncki János volt—nyugodjék! A két gyerek némán, szótlanul bámult a semmibe. Az anya ágyaz, az apa, mint rendesen, kimegy az udvarra, körül néz, majd bezárja a pitarajtót. Elalvás előtt számot vet a mai nappal. A mai nap eléggé eseménytelen volt. Esett a hó, ő nem érez fáradtságot, gondolatait szabadjára engedi, Lokhe sógoroknál köt ki újra. Furcsa egy ember volt az öreg. Úgy ötvenöt éves korában szél érte vagy gutaütés, elég az hozzá, hogy csak dadogva, akadozva, a szavakat kisgyerek módjára formálta, selypítette, torzította. O is csak sokára értette meg, mit is mond az öreg. De annyi szent, ezermester volt! Kis műhelye, ahol ő, a rokon gyerek aludt, zsúfolásig töm-