Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)
A nagy utazás
De már Gyuri is látja a veszedelmet. Egy hatalmas barna medve ágaskodik tőle két méterre a sűrű, tüskés növényzet másik oldalán. A vizelet a nadrágja szárába csorog, amint rémülten megszakítva a jóleső ténykedést, s kétségbe esésében akkorát ordít, hogy az egész vonat halija, s a feltornyosuló állat karja, mancsa is megmerevedik egy pillanatra. Ezt a pillanatot használja ki az őr. Céloz, lő. A nekilóduló állat, áttörve a tüskés bozóton, Gyurit ledöntve nyúlik el. Ádám odarohan: - Elsz-e még Matyó? - Elek - súgja halkan -, de nem tudok felkelni, úgy érzem, minden csontom eltört. - Persze, hogy nem! Csaknem szétgázolt ez a nagy dög állat! Az orosz oldalvást közeledik, fegyverét előre tartva figyeli, mozog-e még a medve. De az nem mozdul, csak a vér szaporodik tócsává körülötte. Mások is odasietnek, előbb bátortalanul, majd mikor meggyőződtek, hogy a vad már veszélytelen, igyekeztek lehengeríteni Gyuriról a hatalmas, súlyos testet. Gyurinak az volt a szerencséje, hogy az állat nem érte el az arcát, fejét a mancsával, nem roncsolta szét, csak a hasán keletkezett egy kis karmolásos seb, mert zekéjét is kigombolta a kisszükséghez. - Mindenki az oroszt dicsérte. Meg is érdemelte. A lövés pont az állat szívébe fúródott. - Eletemben nem lőttem még ilyen pontosan! Szerény, de azért egy kicsit büszke is volt, hiszen medvét, igazi uráli medvét lőtt. Meg hát megmentett egy emberéletet, még ha nem is a saját fajtájából valót, de embert mentett. Arról egyéként meg volt győződve, hogy a két fogolynak komolyabb bűne nincs, elhitte, hogy az orosz cár eszükbe sem jutott soha, s egyet értett azzal is, hogy száműzetésük oka az orosz Jefim galádsága, s az azért tette, hogy ki ne tudódjon mulasztása. Már csak fát kellett vágni a mozdony fűtéséhez, hogy a szén jobban lángra kapjon, de a fűtő tanácsára, mivel nagyon beesteledett, másnapra halasztották. Ádám segítségével Gyuri is feltápászkodott a kupéba, szerencsére nem törött el semmije, csak ilyen teher életében még sosem nehezedett rá. Köszönte is az orosznak élete megmentését. - Mi az, magyar, te a nadrágodba szoktál ereszteni, olyan rövid a farkad? - mutatott Gyuri vizes nadrágjára a megmentő.
