Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

Matyó ember muszka tanyán

többnyire éhes volt? A summásságon is így volt ez, s legfeljebb a savanyúbab hiányzott. A nap is egyre többször kisütött, olvadni kezdett a hó is. Ez egy kis bajjal is járt. Erezte, a hólé beszivárog a bakancsába. Este tüzetesen megvizsgálta. Ide bőr kell, fonal kell, ár meg tű. De honnan? Jó lesz jóban lenni valamelyik orosszal, nem mind olyan emberevő, mint ahogy eleinte mondták, azok könnyebben szerezhetnek ilyesmit. Az őket vigyázók között is volt egy jámborabb külsejű. A déli, félórai pihenőben megszólította, amint tenyérnyi kenyerüket majszolták. Mutatta kihasadt bakancsát, tenyerével azt, hogy oda bór kell, másik kezével, hogy meg kell varrni. Az orosz megértette, nevetett, s saját csizmáját mutatta. Ugyanolyan beteg volt az is. - Hogy értessem meg, mit akarok? - s megindult a még erőteljesebb kéz-, arc-, lábmagyarázkodás. Merő gesztikuláció és mimika volt percegik mind a kettő. Az orosz eszes gyerek volt, mert felfogta a dolgok értelmét, s ígérte, mindent beszerez. Szombat volt. Hétfőn már hozott is csizmaszárat foltnak, egy nagy lyukú tűt, jó vastag cérnát. Csak az árat felejtette el, vagy nem értette meg. - Nyicsevó! Mi ez Gyurinak? Akadt tölgyfadarab elég, kisebb is, nagyobb is, árnyélnek való is. A fal mellett talált elszórt szeget, jó 65-ös fajtát, mellyel a lécet erősítették fel az eresz alá. A szeg hegyes végét beleverte egy csákánnyal a nyélbe, a tompa végét a sínre tette, tűhegyesre kalapálta, s kész volt az ár. Vacsora után nekilátott a javításnak, ahogy Lokhe sógorától látta. Látta elégszer, nem okozott gondot. - Te Mihály! - kérte hű cimboráját —, csinálj már fenyőfából vagy tíz-húsz faszöget! Olyat, mint egy gyufaszál kettétörve. - Jó, de ... - a többit gyorsan lenyelte. Az - ismerve Gyurit -, nem lehetett kérdés, hogy honnan vegyen fenyőfát, mikor itt csak tölgy van, az sem, hogy mivel csinálja, mikor itt a bicska Gyurinál. Látta, hogyan jutott Gyuri a szöghöz. 0 is elindult a gerendafal mellett. Tíz lépést sem tett, mikor az áhított deszkára lépett. - Ebből kitelik, akár száz szög is! Villámgyorsan hasogatta a fát, szépen hasadt, egy szálat négy részre vágott. - Gyuri, ezt az apró micsodát bajos meghegyezni, nagyon pepecs munka! - Ne bíbelődj vele, elég vastag az ár!