Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

Matyó ember muszka tanyán

Mihály csak ezután kérdezte meg, mire kell a faszeg. - A foltot felül oválisán az oldalhoz varrom, az alsó részét be­dugom a talp és a talpbélés közé, s mint mikor rendesen talpat ütök fel, egymáshoz szögelem, szorítom. — Adta teremtette! Te ezt is tudod? Kitol tanultad? — Az én aranykezű sógoromtól. Jött az orosz is, nézi a kész munkát. Lerúgja csizmáját, mu­tatja, övét is! A lába olyan büdös, hogy a sivatagi sakál is elolda­logna tóle. Gyuri int Mihálynak: — Testvér, a lavórt! Erezte, itt a lehetőség, újra használatba vehetik. - Szpicski jeszty? - kérdezi, mert tud már néhány szót oroszul. -Da, da! Mihály tesz-vesz, hó is van még az árnyékos oldalon bó'ven, s már is ropog a jó fenyó' tűz, rá a tölgyfa, melegszik a víz, mutatják az orosznak, mosson lábat. Az először vonakodik egy kicsit, de Mi­hály példát mutat, erre ő is nekilát. Ideje! Ideje! Az ő hullaszagon edződött gyomruk sem bírta már tovább ilyen közelről ezt a ször­nyű lábszagot. Még a láb hagyján, de a kapca! Amúgy vadonatúj, kitűnő állapotú. Gyuri belép a barakkba, hozza az ő mosatlan, de száraz és nem büdös kapcáját, a törölközőjét, odaadja az orosznak. - Eta maja - mutat a bűzös kapcára, s bedobja a frissibe me­legített vízbe. Mutatja az orosznak, mossa ki. — Harasó — egyezik bele az orosz, és a csizmája felé bök. Gyuri nekilát, Mihály a faszeggel segít. Mindhárman jó munkát végez­tek, de be is esteledett alaposan. Két nap múlva hívatják a kommandóra. — No, testvér, lehet hogy ütött az utolsó óránk! — De hát nincs is bűnünk! - Hát a lavór, meg a muszka kapca? Halálra váltan állnak a parancsnok előtt. Az sincs egyedült, mellette egy ismeretlen. A parancsnok ahhoz beszél, de közben rájuk nézdegél. Elhallgat, erre a másik - ügyetlen magyarsággal: - A parancsnok úr hallotta, tapasztalta is, hogy egy tud csiz­ma javítani, más tud szeg csinálni. Holnaptól ez lenni munka. Műhely, gyere, megmutatni! - Igenis! - harsogták felszabadult lélekkel. A tiszt elmosolyo­dott, adott még valami utasítást, s intett, mehetnek. Aranyélet kezdődött számukra! A vizitáló szoba mellett jelölték ki műhelyü­ket. Kértek bele egy panglit, két széket, egy suszter felszerelést. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom