Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

Borz Pap Kati

lun nyáron lábbelit hordani? Esetleg az aratásban, bár ott ez csak az öregebbje. A fiatalok kora tavasztól késő őszig mezítláb jártak. Aki nem így, az vagy úr volt, vagy beteg. Az apa is csak télen ült le a háromlábú székre. Jóska szintén csizmadia lett, népes családot, kilenc gyereket nevelt, szebbnél szebbeket. Panni, mióta megözvegyült, - Kati szerint „örökké a papok valagát nyalta", Pestát elvitte kalandvá­gya valahová Amerikába, itt hagyta két kisfiát és feleségét. Kati meg épp most hozta az apai, Felsőegri utcai kis házba Petrány Gyurit, az új embert, ráadásul a gyereket is. Kati anyja szelíd, jámbor asszony volt, hamar megkedvelte Gyurit is, a kicsit is. Gyuri egy-két hét alatt rendet teremtett az udvaron. Árnyékszéket készített, malacólat épített, ehhez a vá­lyogtéglát még a nyáron kiverte az anyós Kati levélbeni utasításá­ra, a karámhoz való oszlop, deszka is összejött innen-onnan, csak szögért kellett a Hangya szövetkezetbe menni. A tetejére való zsupszalmáért három kuzsunak való birkabőrt készített ki a télen, s mivel Kati az első ura mellett kitanulta a kuzsuvarrást 61 - még lányként került hozzájuk tanulni, így is kerültek össze első férjé­vel -, meg is varrta szépen mind a hármat. Ráadásul kaptak még egy szakajtó árpakását. Az adventi országos vásáron vettek a meg nem tartott lagzipénzen egy kis hízott mangalicát, karácsonyig még étették. Igen ám, de hogy vágják le? Gyuri ugyan nem félt volna tőle, de kicsi volt még akkor, amikor Bosnyákéknál disznót vágtak, őt csak a tűz, meg a malac farka érdekelte, másról csak szűkös fogalmai voltak. - Lokhe sógorom! - villant eszébe -, ő mindenhez ért, hátha érti a disznóölést is! Nem csalódott! A jó öreg jött az első szóra, csak arra kérte Gyurit, hogy hívjon az öléshez még egy embert, mert ő már gyen­ge, nem bírja megtartani a disznó első lábát. - No, nézzed akkor, fiam, hogy kell, tanuld meg, mert jövőre már nem biztos, hogy itt leszek! - Nézte is, kérdezte is, mit hogy kell, miért kell, s közben a só­gor Katit is megtanította a bél bontására, használhatóvá tételére. Kati csodálkozott, hogy annyi vízből, ugyanis 8-szor 10-szer cserél­tek vizet, közben sót, hagymát, ecetet kevertek az újabb és újabb vízbe, amíg a bőr elvesztette sajátos bélszagát. női, téli ködmön

Next

/
Oldalképek
Tartalom