Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

Borz Pap Kati

- Ha ezt meg nem teszed, büdös bélszag lesz a hurkád, akármilyen jól készíted el a belevalót. - Ugye ettél már te is bélszagú, büdös hurkát? Hát azért mosd ki jól. Kati és az anyja már az előző napon elkészítették a hurkába valókat: vereshagymát, majoránnát, sót, őrölt borsot, a kolbászba a fokhagymát, paprikát. Estére végeztek is mindennel, még a zsírt is kisütötték. Örültek, mert közel húsz liter gyöngyözött a két óriási bödönben, pedig a szalonnát mind lesózták, csak a hasaaljából vágtak le abálnivalót. A bödönöket, a sózó teknó't a sógor kölcsönözte. - Jövőre ezt is veszek, ha élek! A teknő aljára fektették a két oldal szalonnát, vastagon besózták, a négy sarkába körmével felfelé a négy lábat, a szalonna tetejére a két oldalas került, eközé pedig a méternél is hosszabb karaj, mind alaposan besózva, s így az ágy alá. Gyuri aztán két naponként locsolta a felgyülemlett sólével, darabonként forgatva őket. A locsoláshoz egy kisebb leves szedő kanalat használt. Az öreg mama szeretett pityuszkálni, matatni jobbra-balra. Gyakran betért a kamrába is. Itt a zsákok, mint a rajban a katonák, glédában álltak tele búzával, árpával. Kilenc zsákot számlált. Öt búzást, három árpást, ezek zsidó zsákok voltak, 60 kilósak, a kilencedikben egy óriási parasztzsákban, búzával 120 kiló, napraforgó mag villogott. - Rendes, kaparkodó kis ember ez a Gyuri, igaz, Kati meg jól be tudja osztani, ami van. Hangosan nem szólt, minek. Lakva ismerjük meg egymást! Sajnos, erre nem sok ideje maradt! Gyuriék még javában dolgoztak a summásságon a következő nyáron, amikor az újságok világgá kürtölték, hogy kitört a háború, mert Szarajevóban, Szerbiában megölték a trónörökös házaspárt, Ferenc Ferdinándot meg a feleségét! Éppen az aratást készítették elő. Már ez elég felbolydulással járt, erre tett rá a kétségbeejtő hír: Ausztria hadat üzent Szerbiának, minden férfiembernek be kell vonulnia! Németország, Oroszország, Olaszország, minden európai ország belesodródott a háborúba. - Jaj, mi lesz itt, kedves jó Istenem, ha csakugyan elviszik az embereket? - sóhajtoztak fennhangon az asszonyok.