Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)

Borz Pap Kati

- Te, Kati, te istentagadó vagy! - Én nagyon is hiszem az Istent, csak azt nem, amit egyikmásik pap összeprédikál. Azt mondják, ok Isten szolgái. Szegénységre, tiszteletre, alázatra tanítanak. Azt mondják szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Megalázkodnak-e ok? Szeretnek-e ok? Megosztják-e magával fényűző' palotáikat, selyem ágyukat, finom ételeiket, borukat? Mit kap maga délre? Löttyöt! Nézzem szét: Ez papi birtok! Ilyen gyalázatos helyen még nem voltam summásságon! Birkahodályban még nem aludtam! Hát hol itt az igazság, ember? - Hm. Ez bizony igaz! így lett a tréfának indult nó'i aratásból „magasröptű" ideológiai vita, és Gyuri érezte, hogy legyó'zték. Hol van már az a szelíd, kis buta Judi, akit még ő tanított mindenre, aki úgy bízott benne, mint az Istenben. A csordakútnál is az öreg bika mentette meg! Azt mondják az Isten mindenben benne van. No, de az öreg bikában is? Az teljességgel lehetetlen! Hát Judit mért halasztotta meg? Fiatal volt még, itt volt a gyerek is! Eh! Nem jó ebbe belegondolni sem! Most meg Pap Kati, egy asszony legyó'zi, mert okosabb, mint ő. Volt annyi esze, hogy hangosan soha nem ismerte el a vereségét késóhb sem, sohasem, és ügyes, szorgalmas munkával igyekezett tekintélyét megtartani felesége eló'tt is, de férfiúi erejével egyszer sem élt vissza. Soha, egy újjal sem, még gondolatban sem bántotta hitvesét. Tisztelte benne a nagyobb tudást, hallgatott feleségére. Kati kitapasztalta ezt, s finom nó'i ösztönnel mindvégig irányította, úgy éreztetve, hogy Gyuri az úr a háznál. A kicsi hamar hozzászokott Katihoz, ó' pedig sajátjaként bánt vele. Maga mellé fektette éjszakánként, becéggette, tanítgatta imádkozni, mesélt, énekelt neki. Öröm volt látni okét együtt. Az ó'szi jegyűrű váltás formális volt, akárcsak a kövesdi templomi kihirdetés. Gyűrűje is volt mindkettó'nek, ezt áldotta újra az esküvó'n a pap. Katiék a régi városháza mellett laktak, akkorában lett belőle iskola. Családja már régen szétszóródott. Kati volt a legkisebb, otthon már csak Erzsa néne, az anyja éldegélt nyáron egyedül, télen Katival, mióta Kati megözvegyült. Kati 7-8 éves lehetett, amikor apját elvitte a gyomorbaj. Jó csizmadia hírében állt, de gó'gös, büszke, rátarti ember volt. Mesterségéből az apa nem tudott volna megélni, fóleg az egyre szaporodó családdal. Jóska, Panni, Pesta, Kati voltak a gyerekek, ezért ó' is summásságot vállalt nyaranta, úgysem volt nyáron semmi munkája. Ki bolond fa-