Petrán Lajos: Matyó élet. Matyó sors. Regényes memoár (Miskolc, 2000)
Borz Pap Kati
- Milyen jól áll a gyerek a kézibe, mintha mindég ezt csinálta volna. -Jó anyja lenne ez az asszony Gyurikának - gondolta az apa szintén magában. így ismerkedtek meg. Ezután a gyerek ürügyén egyre többször összejöttek. Az aratásra, hordásra már párba álltak. Őszig kiismerték egymás jó és rossz tulajdonságait, s Gyuri rájött, hogy Kati sokkal, de sokkal okosabb, mint ó'. Kati öv év alatt kijárta a hat elemit, folyékonyan, gyönyörűen olvas, öröm hallgatni, szép az írása is, s annyi szent éneket és imádságot tud, mint egy igazi előimátkozó. Csodálatosan dalol magában is, együtt az egész bandával is. Titokban összevetette Judival. Termetre egyforma magasak, csakhogy Judi vékony volt, Kati teltebb, vastagabb derekú, gömbölyűbb csípejű. De Gyurinak így is tetszett, különösen a hangja miatt. Kati eró's volt, eró'sebb, mint Judi. Aratás közben tréfából egyszer a marokszedolt kezébe adták a kaszát. Négy-öt kaszavágás után a legtöbb megállt, de ketten, Kati meg egy másik csak vágta, vágta. - Fenjél is már, te asszony! - Hol tanultál kaszálni? - Sehol! ellestem - jóember -, magától! Igazán nem nagy diákírás! - Hallod-e, neked emberbérre kellett volna szerzó'dnöd! - András bátyám még félkezesnek is nehezen szerzó'dtetett, mert még nem ismert, de szerencsére Bollók Mari néném, a felesége beprotezsált nála. Hát nincs is igazság ebben a félkezes bérben! A munka nagy részét együtt végezzük az emberekkel, ugyanannyit, mint az emberek, például a kapálásban. Az egyeselés még rosszabb, mint a fű vagy a here kaszálás, a bér mégis sokkal kevesebb! - Jól van no, ez így van, mióta világ a világ! - így, mióta kitalálták a summásságot! Akkor mért van olyan jó soruk a nagyságos asszonyoknak? Az uruk vagy a cselédjük még a reggelit is ágyba viszi nekik, amit szemük-szájuk megkíván, azt megkapják! - Az más, azok úgy születtek gazdagnak! - Ugy-e, én úgy tudom, mindenki meztelen jön a világra, mint Jézus Krisztus, s e világból is üres kézzel távozik, tér át a másvilágra, ha ugyan van másvilág, mert onnan még senki nem jött vissza elmesélni, milyen az!