Pestovics János: A földtulajdonlás története Borsod megyében 1949-1953. Forráskiadvány (Miskolc, 2002)

portok tagjainak és az egyéni gazdálkodóknak ezen áldozatát mennyire méltányolták a „dübörgő éljenzés és tapsvihar" közepette felemelkedésről, boldog jövendőről „hangzatosko-dó" szónokok és az ő hűségesen tapsoló-éljenző közönségük. Különös figyelmet szenteltek országunk ama nagyjai a parasztság egy másik csoportjának is, csak éppen ellenkező előjellel. A nagybirtokosok, a tőkések kiiktatása után a falusi burzsoáziának is titulált gazdagparasztság, a kulákság keserves tapasztalatokat szerzett ebben az időszakban arról, mit jelent az államhatalmi gépezet maximális üzemre kapcsolása a társadalom egy csoportjával szemben, amelynek tagjait ellenségnek kiáltják ki, akiket első lépésben gazdasági és politikai rendszabályokkal korlátoznak (a beszolgáltatás progresszivitása, tej beszolgáltatási rendelet, a gépállomások, a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló különadó; a kulákbérletek előhaszonbérlete, kényszerbérlete, a szerződéses termelésből való kizárás, a kulákok ingatlanfelajánlási „lehetősége", stb.). A végső célt Révai József 1948. szeptember 25-én, a Magyar Dolgozók Pártja I. Országos Oktatási Értekezletén tartott előadásában így fogalmazza meg: „...arra törekszünk, hogy a munkásság és a parasztság szövetsége nagyobb feladatok megoldását is vállalja, hogy ez az osztályszövetség tartalmában és céljaiban bővüljön, hogy zászlójára írja nemcsak a városi kizsákmányolók korlátozását, hanem a falusi kizsákmányolók korlátozását is és nemcsak a városi és falusi kizsákmányolók korlátozását, hanem teljes felszámolását is." (Révai József: A népi demokrácia fejlődésének néhány főbb problémája. Olvasókönyv a marxizmus-leninizmus tanulmányozására II. Szikra kiadás, Budapest 1949.) 1952-ben a Belügyminisztérium Büntetésvégrehajtási Főosztály Politikai Csoportja adta ki A szocializmus építése hazánkban című brossurát. Ebből szinte teljes terjedelmében idézem A szocialista építés falun címet viselő fejezetet, hogy közvetlenül megismerhessük a „Nagy Tervezők" helyzetelemzéseit, a célkitűzéseket, a nagy célok elérése érdekében felhasználandó eszközöket, módszereket - ahogyan annak idején megfogalmazták a tennivalókat, illetve hírt adtak a történelmi jelentőségű eredményekről. „1. A munkás-paraszt szövetség jelentősége a szocializmus építésében Az MDP n. kongresszusa a párt és az ország előtt álló döntő feladatként jelölte meg a mezőgazdaság szocialista átszervezését. A termelőszövetkezetek kérdését szocialista fejlődésünk tűzte napirendre. - Ez a fejlődés, Rákosi elvtárs kongresszuson elmondott szavai szerint »parancsoloan megköveteli, hogy minél előbb szűnjön meg a jelenlegi állapot, amikor egyik lábunkkal az iparban már a szocialista talajon állunk, a másik lábunk a falun a sokszázezer egyénileg művelt paraszti gazdaságon nyugszik.« A szocializmus felépítése falun: ez az, aminek végrehajtásával teljes egészében szocialistává tehetjük országunkat... A mezőgazdaság szocialista átalakítása nehéz, áldozatkész és kitartó munkát kíván meg a falu és a város dolgozóitól egyaránt. Ahhoz azonban, hogy sikeresen meg tudjuk oldani ezt a feladatot, ismernünk kell a marxizmus-leninizmus tanításait a munkás-paraszt szövetségről. A marxizmus-leninizmus tanítása szerint ahhoz, hogy munkásosztály a kizsákmányolás minden formáját felszámolhassa, meg kell döntenie a burzsoáziát és kezébe kell vennie a hatalmat. A burzsoázia megdöntése után a munkásosztály fő feladata a proletárdiktatúra megszilárdítása, a szocialista társadalom felépítése. A munkásosztály azonban egymaga nem képes e nagy feladat megvalósítására. Ehhez meg kell nyernie és meg kell tartania szövetségesül a dolgozó parasztság milliós tömegeit. A proletárdiktatúra ereje, szilárdsága a munkás-paraszt szövetségen nyugszik, olyan szövetségen, melyben a munkásosztályé a vezetőszerep.