Pestovics János: A földtulajdonlás története Borsod megyében 1949-1953. Forráskiadvány (Miskolc, 2002)
A mezőgazdaság szocialista átszervezésének kezdeti éveiről szóló korabeli tájékoztató állításait vessük össze a korszakot történelmi távlatból vizsgáló történész tanulmányának azon részével, amelyben a magyar mezőgazdaság szocialistává tételének folyamatát mutatja be, elemzi, értékeli. „Az 1940-es évek végére teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a mezőgazdaság a földosztás nyomán kialakult agrárstruktúrával - különösen a szocialista iparosítás küszöbén, amikor ugrásszerűen növekszik a bérből és a fizetésből élők száma - Magyarországon nem képes tartósan kielégíteni sem a lakosság fokozódó élelmiszer-szükségleteit, sem az ipar nyersanyagigényét. A kommunista párt 1948 februárjában gazdaságpolitikai irányelveiben körvonalazta - a nemzetgazdaság szocialista átalakításával összefüggésben - a mezőgazdaság jövőjével kapcsolatos elképzeléseit is. Majd két hónappal később, az áprilisban elfogadott szövetkezetpolitikai irányelvek már a mezőgazdaság szocializmusba való átvezetésének az átfogó tervét tartalmazták. A szövetkezetpolitikai irányelvek a mezőgazdaság továbbfejlesztésének bázisává - a felszabadulás után kommunista kezdeményezéssel létrehozott - a földművesszövetkezeteket tette. Kimondta, hogy egységes falusi szövetkezeteket kell kialakítani a földmüvesszövetkezetek és a többi falusi, nagyrészt fogyasztási és értékesítő szövetkezet egyesítésével, s ezen belül kell létrehozni a közös termelőtevékenységet folytató csoportokat. A szövetkezetpolitikai irányelvek abból indultak ki, hogy »nalunk ma még nincsenek meg a feltételei annak, hogy az egyéni gazdálkodás helyébe általánosan a termelőszövetkezetek lépjenek... Az átmenet az egyéni gazdálkodásról a szövetkezeti gazdálkodásra lassú folyamat, amely a parasztság önkéntes elhatározását, továbbá a türelmes átnevelését követeli meg.« Ez a felfogás tükröződött lényegében az MDP programnyilatkozatában is. Mielőtt azonban a szövetkezeti irányelvek végrehajtása, pontosabban a földművesszövetkezetek általános szövetkezetté fejlesztése bekövetkezett volna, ennek lényegét tagadó változások történtek az MDP agrárpolitikájában. A Tájékoztató Iroda 1948. júniusi ülését követően ugyanis a pártvezetőség - egy-két hetes bizonytalankodás után - a gyors ütemű átszervezés, illetőleg a gazdagparasztság elleni osztályharc élezése mellett foglalt állást. Rákosi Mátyás az MDP KV 1948. november 27-i ülésén elmondott zárszavában kifejtette: háromnégy év alatt el kell érni, hogy a magyar parasztság 90 %-a és a magyar föld 95 %-a a közös és társas gazdaságokban legyen. A fentebbiek alapján az 1949 márciusában elkészült ötéves terv mezőgazdasági fejezete azzal számolt, hogy 1952-1953-ra a szántóterület 55-60 %-án már közös gazdaságok lesznek. Ilyen körülmények között persze a mezőgazdaság szocialista átszervezése tulajdonképpen inkább csak az »utolso kapitalista maradvanyok« eltüntetésének az eszköze lehetett és nem a fejlett nagyüzemi mezőgazdaság megteremtésének az objektív szükségletből fakadó követelménye. 1948 őszén az első termelőszövetkezeti társulások még a földmüvesszövetkezetek kebelén belül jöttek létre, nagyrészt a gazdagparasztoktól igénybe vett bérleti földeken, földbérlő vagy táblás csoportok formájában... Az év utolsó hónapjában a különböző termelési társulások, illetőleg termelőszövetkezeti csoportok - a hatóságok ösztönzésére - kezdtek kiválni a földmüvesszövetkezetekből, önállósultak, a földművesszövetkezetek pedig ténylegesen falusi kiskereskedelmi (vegyeskereskedést, kocsmát, hússzéket stb. üzemeltető) vállalkozásokká alakultak át, és az állami nagykereskedelem függvényei lettek. Különösen azok után, hogy a kezelésükben levő malmokat, darálókat, szeszfőzdéket, traktorokat, cséplőgépeket stb. is át kellett adniuk az állami vállalatoknak, termelőszövetkezeteknek. 1948. december 18-án megjelent a termelőszövetkezetek működési szabályzata, amely a munkaszervezet fejlettsége, a közösen végzett munka fokozatai szerint - a termelési társulások három típusát határozta meg. Az I. és II. típus még inkább az egyéni gazdálkodáshoz állott
