Pestovics János: A földtulajdonlás története Borsod megyében 1949-1953. Forráskiadvány (Miskolc, 2002)

A mezőgazdaság szocialista átalakítását csak a dolgozó parasztság segítségével lehet és kell végrehajtani. Dolgozó parasztságunk nagy része ma már kezdi megérteni a szövetkezés előnyeit, de még mindig vannak, akik idegenkednek tőle. Parasztságunkat ezért türelmes felvilágosító munkával és meglévő szövetkezeteink jó munkájának példájával kell meggyőznünk a szövetkezés előnyeiről. Az, aki nyomást vagy erőszakot alkalmaz ezen a téren, az akarva-akaratlanul is gyengíti a munkás-paraszt szövetséget, bizalmatlanságot kelt a dolgozó parasztságban nemcsak szövetkezéssel, de a munkásosztállyal, a népi demokratikus állammal, sőt a párttal szemben is. Az a dolgozó paraszt pedig, akinek megrendül a bizalma a munkásosztály, a népi demokratikus államhatalom és a párt iránt - könnyen a kulák oldalára, a kulák hálójába kerül. »Rendkivül kell vigyázni arra, hogy a szövetkezés önkéntes legyen. A nyomás vagy erőltetés csak kárt okoz« - mondotta Rákosi elvtárs. Az azonban, hogy a szövetkezés csak önkéntes lehet, távolról sem jelenti azt, hogy számunkra közömbös lenne, megérti-e és mikor érti meg a dolgozó parasztság a szövetkezés szükségességét és előnyeit. Nekünk, akik már felismertük, hogy milyen döntő kérdés népi demokráciánk megszilárdítása és szocialista építésünk szempontjából a mezőgazdaság szocialista átszervezése - akik tudjuk, hogy a dolgozó parasztság felemelkedésének ez az egyetlen módja - kötelességünk elősegíteni, hogy a dolgozó parasztság saját jószántából, bizakodva és örömmel, de minél hamarább rálépjen a szocialista mezőgazdaság útjára (kiemelés tőlem - P. J.). Ezért szívós felvilágosító munkát kell végeznünk a dolgozó parasztság körében. Meg kell győznünk, fel kell világosítanunk a dolgozó parasztságot a szövetkezés előnyeiről. (...) Rendkívül fontos, hogy termelőszövetkezeteink jó eredményt érjenek el. A dolgozó parasztok meggyőzéséhez szükséges az is, hogy módot adjunk nekik a termelőszövetkezet életének, eredményeinek közvetlen megismerésére. (••.)" Szenvtelen, rideg propaganda-szöveg. Egy ország népével folytatott döbbenetes kísérlet részletekbe menő leírása. Emberek csoportjait osztályozza ideológiai, politikai szempontok szerint, olyan felfoghatatlan alapon, hogy melyik csoportot mikor, hol, hogyan lehet és kell felhasználni a hatalom éppen aktuális céljainak megvalósításához. A munkásosztály? Könnyen szervezhető nagy tömeg, amelynek vezető szerepét élcsapata, a Párt és a bölcs vezér testesíti meg, magára vállalván az ország irányításának súlyos terhét, ezzel lehetővé téve, hogy a munkások nyugodtan termeljenek és építhessék a szocializmust. A parasztság? A munkásosztály szövetségese - a munkásosztály hatalomra segítésében. Utána megkapja új besorolását: a régi rendhez is húz, félti a földjét, messze áll az öntudatos dolgozók színvonalától, magától még a saját érdekét sem ismeri föl, hát be kell neki segíteni akár akarja, akár nem. A kulákok? A földreform idején fel lehetett őket használni a nagybirtokosok ellen, de a megváltozott helyzetben immáron semmi keresnivalójuk nincs, a létalapjuktól is meg kell őket fosztani, mert néhány ezres lélekszámukkal óriási veszélyt jelentenek ők, a veszekedett dühükben gyújtogató, rongáló, szabotáló gazdagparasztok az épülőben lévő új rendre. Ok lettek az élesedő osztályharcban „az Ellenség" - mert hogyan is lehetne osztályharcot vívni, pláne éleződőt, ellenség nélkül?! Mindenesetre az ellenük folytatott hajsza megértővé tette az ingadozó középparasztot is a nagyüzemi gazdálkodás szükségszerűségét illetően, mindjárt is bekocsizott a tszcs-be, hogy a belépési nyilatkozat aláírása után amúgy akkurátusan hazasétáljon - gyalog. IIyesformán játszódhattak ezek a játszmák a Vezér, a Futók és a „Parasztok" részvételével.