Pestovics János: A földtulajdonlás története Borsod megyében 1860-1948. Forráskiadvány (Miskolc, 2000)

Bevezetés

viczky Gabonamagtár, amely gabonaféléket kölcsönzött adott feltételekkel. A pénz- és hitelintézeteknél a kezdeti 5-6%-ról 8-10%-ra nőtt a kamat vizsgált időszakban. A nagybirtokosok esetében nem volt ritka, hogy egymásnak nyújtottak kölcsönt. De számukra nyitva állt az a lehetőség, hogy a nagy hazai hitelintézetektől (Magyar Földhitelintézet), sőt külföldi, elsősorban bécsi bankoktól kérjenek hitelt. Az egyik dokumentum szerint olyan is előfordult, hogy egy földbirtokosnő a belga földhitelintézettől vett föl 20 ezer belga frankot. Akár egyéni hitelezőtől, akár pénzintézettől vett föl valaki kölcsönt, a tőke- és kamatösszeg erejéig jelzálogjogot jegyeztek be a tulajdonában lévő ingatlan(ok)ra (telki állományra, lakóházra, a birtok egy részére, vagy egészére). Ha a törlesztés vagy visszafizetés nem történt meg, az ügy jogi útra terelődött, valamely bíróság elé került. A per vagy úgy végződött, hogy az adós kifizette adósságát, vagy az általában hosszú pereskedés után sem fizetvén, a bíróság elrendelte a végrehajtási eljárást, a zárlatot, az árverést. Az árverés, végrehajtás lebonyolítása előtt felbecsülték azokat a javakat, ingatlanokat, amelyek elárverezéséből az adósság visszafizethetőnek tünt. Ezt követően közzétették az árverési feltételeket, majd a kitűzött napon vagy sikeresen lezajlott az első árverés, vagy senki sem ígérvén meg a kiírt árat, újabb árverési határidőt tűztek ki, amit ismét meghirdettek, és a második árverésen már áron alul is elkelhettek az „elárverelendő" javak. Összegzésképpen megállapítható, hogy az úrbéri rendezések nyomán a jobbágyokzsellérek és földesurak közötti korábbi feudális viszony megszűnt, a volt jobbágyok és zsellérek valóságos tulajdonosaivá váltak egykori úrbéres természetű belső és külső állományuknak, esetleges anyagi áldozatvállalás, a megváltási ár megfizetése esetén további kisebb-nagyobb földeknek, legelő- és erdőilletőségüknek. Hozzá kell tenni, hogy a volt zsellérek jelentős része azonban tulajdon nélkül lépett át az új korszakba, a kapitalizmus viszonyai közé, személyükben ugyan szabaddá válva, de nincstelenül arra kényszerülve, hogy munkaerejüket áruba bocsátva próbáljanak megélhetési forráshoz, keresethez jutni vagy az ekkor kialakuló parasztbirtokokon, vagy a földbirtokosok uradalmaiban, vagy az iparban, és legvégső, de sajnos nem ritka esetben: a tengerentúlon. A kapitalizmus törvényei természetesen a parasztságot sem hagyták érintetlenül: a gazdálkodás eredményességétől függően tarthatták meg, netán gyarapíthatták a tulajdonukban lévő ingatlan javakat, vagy veszítették el részben-egészben azokat. Bizonyos tényezők (a tagosítástól való idegenkedés, a földrészletek részleges eladásakor történő megosztás és nem utolsó sorban az egyenlő arányú örökösödés) következtében a parasztok birtokai meglehetősen gyorsan elaprózódtak. Jó néhány település határában viszont hatalmas kiterjedésű nagybirtokok általában tagosított táblái terültek el, amelyek gátat szabtak annak, hogy a növekvő paraszti népesség kiegészíthesse zsugorodó földterületét, vagy egyáltalán némi földhöz juthasson. Pedig ennek vágya, igénye a parasztok és a földnélküliek körében eléggé általános volt. * * * Az első világháború viszontagságos évei, az országot sújtó trianoni békeszerződés, az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság, az egész társadalmat felbolygató események lépésre kényszerítették a tragikus állapotok között hatalomra jutott kormányzatot a földtulajdonlás ügyében is. A földbirtok helyesebb megoszlása címet viselő 1920:XXXVI. törvénycikk, ami a Nagyatádi-földreform elnevezéssel ismeretes, 1921 nyarán lépett életbe. Ezt megelőzően egy másik törvénycikk „...lehetővé tette az átmenet idejére házhelyek kijelölését és kishaszonbérletek alakítását." (Gunst Péter: A mezőgazdaság fejlődésének megrekedése a két világháború között. - A magyar mezőgazdaság a XIX-XX. században. Budapest, 1976.) Ez a kis híján másfél évtized alatt lebonyolított földreform nem valósította meg a földbirtok helye-